Bírák 19 FHB Father's Heart Bible™

19 ¹Azokban a napokban nem volt király Izráelben. Egy lévita, aki az efraimi hegyvidék távoli részén lakott, ágyast vett magának a júdai Betlehemből. ²Az ágyasa azonban hűtlen lett hozzá, elhagyta, és visszament apja házába, a júdai Betlehembe, és ott maradt négy hónapig. ³A férje utánament, hogy a szívére beszéljen, és visszahozza. Vele volt a szolgája és két szamár. Az asszony bevezette apja házába, és amikor a lány apja meglátta, örömmel fogadta. ⁴Az apósa, a lány apja, rábeszélte, hogy maradjon, így három napig nála maradt; ettek, ittak, és ott töltötték az éjszakát.

⁵A negyedik napon korán felkeltek, és a férfi indulni készült. De a lány apja ezt mondta a vejének: „Egyél előbb egy falat kenyeret, azután menj!” ⁶Leültek hát ketten, és együtt ettek-ittak. Majd a lány apja ezt mondta a férfinak: „Kérlek, maradj itt éjszakára, és legyen jó kedved!” ⁷A férfi felállt, hogy elinduljon, de az apósa marasztalta, ezért ismét ott töltötte az éjszakát. ⁸Az ötödik napon korán felkelt, hogy elinduljon, de a lány apja ezt mondta: „Kérlek, erősítsd meg magad, és várj, amíg hanyatlik a nap!” Így hát mindketten ettek. ⁹Amikor a férfi indulni készült az ágyasával és a szolgájával, az apósa, a lány apja, ezt mondta: „Nézd, a nap már lemenőben van; maradj itt éjszakára! Látod, vége felé jár; szállj meg itt, és érezd jól magad! Holnap majd korán kelsz, útnak indulsz, és hazatérsz.” ¹⁰De a férfi nem akart ott éjszakázni; felkelt, elindult, és eljutott Jebússzal, vagyis Jeruzsálemmel szembe, a két felnyergelt szamarával és az ágyasával. ¹¹Jebúsz közelében, amikor a nappal már-már véget ért, a szolga ezt mondta urának: „Gyere, kérlek, térjünk be ebbe a jebúszi városba, és töltsük itt az éjszakát!”

¹²De az ura így felelt: „Nem térünk be idegen városba, amely nem izráelieké; menjünk tovább Gibeáig.” ¹³Majd ezt mondta a szolgájának: „Gyere, érjük el az egyik helységet, és szálljunk meg Gibeában vagy Rámában!” ¹⁴Továbbmentek hát útjukon, és a nap akkor nyugodott le, amikor a benjámini Gibea közelébe értek. ¹⁵Betértek, hogy Gibeában szálljanak meg. A férfi bement, és leült a város terén, de senki sem fogadta be a házába éjszakára.

¹⁶Egy öregember jött este a mezei munkából. Ő az efraimi hegyvidékről való volt, és jövevényként élt Gibeában; a helybeliek pedig benjáminiak voltak. ¹⁷Az öregember föltekintett, meglátta az utast a város terén, és megkérdezte: „Hová mész? Honnan jössz?”

¹⁸Ő így válaszolt neki: „A júdai Betlehemből tartunk az efraimi hegyvidék távoli részére — onnan való vagyok. Elmentem a júdai Betlehembe, most pedig Atyánk házához megyek, de senki sem fogad be a házába. ¹⁹Van szalmánk és abrakunk is a szamarainknak, és van kenyerem meg borom is magamnak, a szolgálóleányodnak és a legénynek, aki a szolgáiddal van. Semmiben sem szűkölködünk.”

²⁰Az öregember ezt mondta: „Békesség neked! Majd én gondoskodom mindenről, amire szükséged van; csak a téren ne töltsd az éjszakát!” ²¹Bevitte hát a házába, abrakot adott a szamaraknak, azok pedig megmosták a lábukat, ettek és ittak.

²²Miközben jól érezték magukat, a város elvetemült férfiai hirtelen körülvették a házat, és verték az ajtót. Így kiáltoztak az öregembernek, a ház gazdájának: „Hozd ki azt a férfit, aki a házadba ment, hadd háljunk vele!”

²³A ház gazdája kiment hozzájuk, és ezt mondta nekik: „Ne, testvéreim, kérlek, ne tegyetek rosszat, hiszen ez az ember az én házamba jött be; ne kövessétek el ezt a gyalázatos dolgot! ²⁴Itt van a hajadon leányom meg az ő ágyasa — hadd hozzam ki őket. Erőszakoljátok meg őket, tegyetek velük azt, amit jónak láttok, csak ezzel a férfival ne kövessétek el ezt a gyalázatos dolgot!”

²⁵De a férfiak nem hallgattak rá. Ekkor a férfi megragadta az ágyasát, és kitaszította hozzájuk; azok pedig megerőszakolták, és egész éjjel, egészen virradatig kínozták, majd amikor hajnalodott, elengedték. ²⁶Hajnalhasadáskor az asszony odament, és összeesett annak a férfinak a háza ajtajánál, ahol az ura volt, és ott maradt, amíg ki nem világosodott. ²⁷Reggel fölkelt az ura, kinyitotta a ház ajtaját, és kilépett, hogy útnak induljon — és íme, ott feküdt az ágyasa, összeesve a ház bejáratánál, kezével a küszöbön. ²⁸Ezt mondta neki: „Kelj fel, menjünk!” De nem jött válasz. Ekkor föltette az asszonyt a szamárra, és elindult hazafelé.

²⁹Amikor hazaért, fogott egy kést, megragadta az ágyasát, tagról tagra tizenkét darabra vágta, és szétküldte Izráel egész területére. ³⁰Aki csak látta, ezt mondta: „Ilyen nem történt és nem is volt látható, amióta Izráel feljött Egyiptomból, mind a mai napig. Gondolkodjatok el rajta, tanácskozzatok, és mondjátok ki!”