Egész Izráel egy emberként gyűl össze

Izrael Atyánk elé gyűlik, és megkérdezi, hogyan történhetett ez, de Benjámin nem hajlandó kiadni Gibea férfiait, és saját testvérei ellen harcol. Izrael tudakozódik, felküldetik, és két nap alatt negyvenezer embert veszít. A harmadik napon sírnak, böjtölnek, győznek – aztán felégetnek minden várost.

20. fejezet.

Kivonult egész Izráel, és a közösség egy emberként gyűlt össze Dántól Beérsebáig, Gileád földjével együtt, Atyánk előtt Micpában. Az egész nép vezetői, Izráel minden törzse, elfoglalták helyüket Atyánk népének gyülekezetében – négyszázezer gyalogos kardforgató. A benjáminiak meghallották, hogy az izráeliek felmentek Micpába. Az izráeliek ezt kérdezték: „Mondjátok el, hogyan történt ez a gonoszság?”

A lévita, a meggyilkolt asszony férje, így felelt: „A másodfeleségemmel együtt a benjámini Gibeába érkeztem, hogy ott töltsük az éjszakát. Gibea férfiai utánam jöttek, és éjjel körülvették a házat, hogy megöljenek. A másodfeleségemet megerőszakolták, és belehalt. Akkor fogtam a másodfeleségemet, darabokra vágtam, és szétküldtem Izráel egész örökségébe, mert gyalázatos, szégyenletes dolgot követtek el Izráelben. Nézzétek, ti mindnyájan, izráeliek – most itt hozzatok döntést, és adjatok tanácsot!”

Az egész nép egy emberként felkelt, és ezt mondta: „Közülünk senki sem megy a sátrába, közülünk senki sem tér haza a házába. Most pedig ezt tesszük Gibeával: sorsvetéssel támadunk ellene. Izráel minden törzséből kiveszünk száz emberből tízet, ezerből százat, tízezerből ezret, hogy élelmet szerezzenek a benjámini Gibea ellen vonuló hadinépnek, hogy megfizessünk mindazért a gyalázatért, amelyet Izráelben elkövettek.” Így Izráel minden férfia összegyűlt a város ellen, egy emberként egyesülve. Izráel törzsei embereket küldtek szét Benjámin egész törzsében, és ezt kérdezték: „Miféle gonoszság ez, amely köztetek történt? Most adjátok ki a gibeai elvetemült embereket, hogy megöljük őket, és eltávolítsuk a gonoszt Izráelből!” De a benjáminiak nem akartak hallgatni testvéreik, az izráeliek szavára.

Sőt, a benjáminiak városaikból Gibeába gyűltek, hogy harcba induljanak az izráeliek ellen. Azon a napon Benjámin huszonhatezer kardforgatót sorakoztatott fel városaiból, Gibea lakói közül pedig hétszáz válogatott embert. Ebben az egész hadinépben volt hétszáz válogatott balkezes ember, és mindegyik hajszálra célzott a parittyakővel, és nem hibázott. Izráel férfiai Benjáminon kívül négyszázezer kardforgatót sorakoztattak fel, és mindegyik harcos volt.

Az izráeliek elindultak, felmentek Bételbe, és megkérdezték Atyánkat: „Közülünk ki menjen fel elsőként harcolni a benjáminiak ellen?” Atyánk ezt felelte: „Júda menjen fel elsőként.”

Az izráeliek reggel felkeltek, és tábort vertek Gibea közelében. Izráel férfiai kivonultak, hogy megütközzenek Benjáminnal, és csatarendbe álltak ellenük Gibeánál. A benjáminiak kijöttek Gibeából, és azon a napon huszonkétezer izráelit terítettek le a mezőn. De Izráel hadinépe összeszedte bátorságát, és ismét csatarendbe állt azon a helyen, ahol az első napon felállt.

Az izráeliek felmentek, estig sírtak Atyánk előtt, és megkérdezték: „Harcoljunk-e ismét testvéreink, a benjáminiak ellen?” Atyánk ezt felelte: „Vonuljatok fel ellenük!”

Az izráeliek a második napon előnyomultak a benjáminiak ellen. A második napon Benjámin kijött ellenük Gibeából, és újabb tizennyolcezer izráelit terített le, akik mind karddal voltak felfegyverkezve.

Akkor az összes izráeli, az egész hadinép, felment Bételbe, és ott ült és sírt Atyánk előtt. Azon a napon estig böjtöltek, és égőáldozatokat meg békeáldozatokat mutattak be előtte. Az izráeliek megkérdezték Atyánkat. (Azokban a napokban ott volt Atyánk szövetségládája,

és Fineás, Áron fiának, Eleázárnak a fia szolgált előtte.) Ezt kérdezték: „Kivonuljunk-e ismét harcolni testvéreink, a benjáminiak ellen, vagy hagyjuk abba?” Atyánk ezt felelte: „Vonuljatok fel, mert holnap a kezetekbe adom őket.”

Akkor Izráel lesben álló embereket helyezett el Gibea körül mindenütt. A harmadik napon az izráeliek felvonultak a benjáminiak ellen, és Gibeával szemben álltak fel, mint azelőtt. A benjáminiak kijöttek eléjük, és elcsalták őket a várostól. Mint azelőtt, ütni kezdték a népet, és mintegy harminc izráeli férfit öltek meg a nyílt mezőn és az utakon, amelyek közül az egyik Bételbe, a másik Gibeába vezetett fel.

A benjáminiak ezt mondták: „Megverjük őket, mint azelőtt.” Izráel azonban ezt mondta: „Fussunk el, és csaljuk el őket a várostól az utakra!”

Izráel minden férfia felkelt a helyéről, és Baal-Támárnál állt csatarendbe, Izráel lesben állói pedig előtörtek helyükről, Gebától nyugatra. Izráel legjobbjai közül tízezer ember vonult Gibea ellen, és heves lett a harc; de a benjáminiak nem vették észre, hogy közeledik hozzájuk a veszedelem. Atyánk megverte Benjámint Izráel előtt; azon a napon Izráel huszonötezer-száz benjámini embert terített le, akik mind karddal voltak felfegyverkezve. A benjáminiak látták, hogy vereséget szenvedtek. Izráel férfiai teret engedtek Benjáminnak, mert bíztak a lesben, amelyet Gibea ellen állítottak. A lesben állók hirtelen Gibea ellen rontottak; szétszéledtek, és az egész várost kardélre hányták. Izráel férfiai jelben állapodtak meg a lesben állókkal: nagy füstfelhő száll fel a városból. Izráel férfiai megfordulnak a harcban. Benjámin ütni kezdte őket, és mintegy harminc izráeli férfit ölt meg, és azt gondolta: „Biztosan vereséget szenvednek előttünk, mint az első ütközetben.” Amikor a füstoszlop felszállni kezdett a városból, a benjáminiak hátratekintettek – és az egész város füstje az ég felé szállt fel. Izráel férfiai megfordultak, Benjámin férfiai pedig megrémültek, mert látták, hogy utolérte őket a veszedelem. Ezért Izráel férfiai elől a puszta felé fordultak, de a harc utolérte őket, és akik a városokból jöttek, ott pusztították el őket a küzdelem közepén. Körülvették a benjáminiakat, üldözték őket, és utolérték őket pihenőhelyükön, Gibeától keletre. Elesett tizennyolcezer benjámini, mindnyájan vitéz emberek. A többiek a puszta felé menekültek, a Rimmón-sziklához, de Izráel ötezret terített le közülük az utakon, és egészen Gidómig üldözte őket, és még kétezret terített le. Azon a napon összesen huszonötezer kardforgató benjámini esett el, mindnyájan vitéz emberek. De hatszáz ember a pusztába menekült, a Rimmón-sziklához, és ott maradt négy hónapig. Izráel férfiai pedig visszafordultak a benjáminiak ellen, és kardélre hányták őket – az egész várost, az embereket, az állatokat, mindent, amit találtak. És minden várost felgyújtottak, amely útjukba esett.