Irgalom Benjámin túlélőinek

Miután megesküdtek, hogy egyetlen leányuk sem megy férjhez benjáminitához, Izrael Atyánk előtt sír, hogy egy törzs eltörlődik, és újabb erőszakkal hozza helyre: lemészárolják Jábés-Gileádot négyszáz szűzéért, a megmaradtaknak pedig azt mondják, csapjanak le Siló táncoló lányaira.

21. fejezet.

Izráel férfiai megesküdtek Micpában: „Egyikünk sem adja a lányát feleségül Benjáminnak.” A nép elment Bételbe, és ott ült Atyánk színe előtt egészen estig, hangosan kiáltozva és keservesen sírva. Ezt mondták: „Miért történt ez, Atyánk, Izráel Istene, Izráelben, hogy ma egy törzs hiányzik Izráelből?”

Másnap korán reggel fölkelt a nép, oltárt épített ott, és bemutatott égőáldozatokat és békeáldozatokat. Azután Izráel fiai megkérdezték: „Izráel összes törzse közül ki az, aki nem jött el a gyülekezetbe, Atyánkhoz?” Súlyos esküt tettek ugyanis, hogy aki nem jön el Micpába Atyánkhoz, azt halállal kell büntetni. Megszánták az izráeliek testvérüket, Benjámint, és ezt mondták: „Ma egy törzs szakadt ki Izráelből. Hogyan szerezzünk feleséget a túlélőknek, hiszen megesküdtünk Atyánkra, hogy nem adjuk nekik a lányainkat?” Majd megkérdezték: „Izráel törzsei közül ki az, aki nem jött el Micpába Atyánkhoz?” Jábés-Gileádból senki sem jött a táborba, a gyülekezetbe. Amikor ugyanis megszámolták a népet, nem volt ott egyetlen Jábés-Gileád lakói közül. Ekkor a gyülekezet elküldött oda tizenkétezret a legbátrabb harcosai közül, és megparancsolta nekik: „Menjetek, és vágjátok le karddal Jábés-Gileád lakóit, az asszonyokat és a gyermekeket is! Ezt tegyétek: pusztítsatok el minden férfit, és minden asszonyt, aki már hált férfival!” Jábés-Gileád lakói között találtak négyszáz fiatal szüzet, akik még nem háltak férfival, és elvitték őket a táborba, Silóba, Kánaán földjére.

Ekkor az egész közösség üzenetet küldött a benjáminiaknak, akik a Rimmón-sziklánál voltak, és békét hirdetett nekik. Benjámin visszatért abban az időben, és nekik adták az asszonyokat, akiket életben hagytak Jábés-Gileádból – de nem jutott mindegyiküknek. A nép szánta Benjámint, mert Atyánk szakadást támasztott Izráel törzsei között. A gyülekezet vénei ezt mondták: „Hogyan szerezzünk feleséget a túlélőknek, hiszen Benjámin asszonyait kiirtották?” Majd így szóltak: „Benjámin túlélőinek örökségre van szükségük, hogy egy törzs ki ne vesszen Izráelből. Mi nem adhatjuk nekik feleségül a lányainkat, mert Izráel megesküdött: »Átkozott, aki feleséget ad Benjáminnak.«” Majd ezt mondták: „Atyánknak évenkénti ünnepe van Silóban, Bételtől északra, attól az úttól keletre, amely Bételből Sikembe vezet föl, Lebónától délre.” És ezt parancsolták a benjáminiaknak: „Menjetek, és rejtőzzetek el a szőlőkben! Figyeljétek, és amikor Siló leányai kijönnek táncolni, rohanjatok elő a szőlőkből, mindegyiktek ragadjon magának egy feleséget Siló leányai közül, és menjetek Benjámin földjére! Ha pedig az apáik vagy a testvéreik eljönnek hozzánk panaszkodni, ezt mondjuk nekik: Legyetek kegyesek irántuk a kedvünkért, hiszen nem ejtettünk foglyul feleséget mindegyiküknek a harcban, ti pedig nem adtatok nekik asszonyokat, különben most vétkesek lennétek.”

Benjámin fiai pedig így tettek: feleséget vettek maguknak, mindegyik egyet a táncolók közül, akiket elragadtak, majd visszatértek örökségükbe, újjáépítették a városokat, és ott laktak. Abban az időben az izráeliek eltávoztak onnan, mindegyik a maga törzséhez és nemzetségéhez; mindegyik elindult onnan a maga örökségébe. Azokban a napokban nem volt király Izráelben; mindenki azt tette, amit helyesnek látott a maga szemében.