Dán helyet keres a letelepedéshez
A föld nélküli Dán kémei Míká bérelt papjától kérnek szót Atyánktól, és kedvezőt kapnak. Hatszáz fegyveres tér vissza, kifosztják a szentélyt, és nagyobb gyülekezetet kínálnak a papnak, aki örömmel megy velük. Egy békés várost kardélre hánynak, és felállítják a bálványt.
18 1Azokban a napokban nem volt király Izráelben. Dán törzse olyan területet keresett, ahol letelepedhet, mert addig nem jutott neki örökség Izráel törzsei között. 2A dániak öt bátor embert küldtek a nemzetségükből, Corából és Estáolból, hogy kikémleljék és bejárják a földet. Ezt mondták nekik: „Menjetek, járjátok be a földet!” Eljutottak Efraim hegyvidékére, Míka házához, és ott töltötték az éjszakát.
3Míka háza közelében felismerték a fiatal lévita hangját, ezért betértek oda, és ezt mondták neki: „Ki hozott ide? Mit csinálsz ezen a helyen? Mi dolgod itt?”
4Ő ezt felelte nekik: „Így meg így bánt velem Míka: felfogadott, és a papja lettem.”
5Ekkor ezt mondták neki: „Kérdezd meg Atyánkat, hogy megtudjuk, sikerrel jár-e az utunk, amelyre indulunk.”
6A pap ezt mondta nekik: „Menjetek békével! Atyánk szemmel tartja az utatokat.”
7Ekkor az öt ember elment Lajisba, és látta, hogy az ottani nép biztonságban él, akárcsak a szidóniak: békében és biztonságban, semmiben sem szenvedtek hiányt azon a földön, és gazdagságban éltek. Távol voltak a szidóniaktól, és senkivel sem volt dolguk. 8Amikor visszatértek rokonaikhoz Corába és Estáolba, azok megkérdezték tőlük: „Mit találtatok?”
9Ők ezt felelték: „Keljetek fel, támadjunk rájuk! Láttuk a földet, és nagyon jó. Ti meg tétlenkedtek? Ne késlekedjetek, menjetek, és vegyétek birtokba a földet! 10Ha odaértek, egy gyanútlan néphez juttok egy tágas földön. Atyánk a kezetekbe adta, egy olyan helyet, ahol semmiben sincs hiány a földön.”
11Dán nemzetségéből hatszáz férfi indult el Corából és Estáolból, harci fegyverekkel felszerelve. 12Felvonultak, és tábort vertek a júdai Kirjat-Jeárimnál. Ezért hívják ezt a helyet Dán táborának mind a mai napig; Kirjat-Jeárimtól nyugatra fekszik. 13Onnan átvonultak Efraim hegyvidékére, és eljutottak Míka házához.
14Ekkor az az öt ember, aki kikémlelte Lajis földjét, ezt mondta a rokonainak: „Tudjátok-e, hogy ezekben a házakban van egy éfód, házi bálványok, egy faragott kép és egy öntött bálvány? Most hát gondoljátok meg, mit tegyetek!” 15Betértek hát, és a fiatal lévita házához, Míka házához mentek, és köszöntötték őt. 16A hatszáz fegyveres dáni férfi ott állt a kapu bejáratánál. 17Az öt ember, aki kikémlelte a földet, bement, és elvette a faragott képet, az éfódot, a házi bálványokat és az öntött bálványt, miközben a pap ott állt a kapu bejáratánál a hatszáz fegyveres emberrel.
18Amikor ezek az emberek bementek Míka házába, és elvették a faragott képet, az éfódot, a házi bálványokat és az öntött bálványt, a pap megkérdezte tőlük: „Mit csináltok?”
19Azok ezt mondták: „Csend! Tedd a kezedet a szádra, és gyere velünk! Légy a mi atyánk és papunk! Mi jobb neked: ha egyetlen ember házának vagy a papja, vagy ha egy egész törzsnek és nemzetségnek Izráelben?”
20A pap szíve megörült. Fogta az éfódot, a házi bálványokat és a faragott képet, és a nép közé állt. 21Azután megfordultak, és útnak indultak, maguk előtt terelve a gyermekeket, a jószágot és az értékeiket. 22Amikor már messze jártak Míka házától, a Míka háza közelében lakó férfiakat összehívták, és utolérték a dániakat. 23Kiáltoztak a dániaknak, azok pedig megfordultak, és ezt mondták Míkának: „Mi bajod, hogy összecsődíted az embereidet?”
24Ő ezt felelte: „Elvettétek az isteneimet, amelyeket készítettem, meg a papot is, és elmentetek. Mim maradt még? Hogy kérdezhetitek tőlem: »Mi bajod?«”
25A dániak ezt mondták neki: „Ne halljuk többé a hangodat, különben felingerelt emberek támadnak rád, és elveszíted az életedet meg a háznéped életét!”
26A dániak továbbmentek az útjukon. Míka pedig, amikor látta, hogy azok erősebbek nála, megfordult, és hazatért. 27Magukkal vitték, amit Míka készített, meg a papját is, és Lajisba értek, egy békés, gyanútlan néphez. Kardélre hányták őket, a várost pedig tűzzel felégették. 28Senki sem tudta megmenteni őket, mert a város messze volt Szidóntól, és senkivel sem tartottak kapcsolatot. A völgyben feküdt, amely Bét-Rehóbhoz tartozik. A dániak újraépítették a várost, és letelepedtek benne. 29A várost Dánnak nevezték el, ősapjuk, Dán után, aki Izráel fia volt; a város neve azelőtt Lajis volt. 30A dániak felállították maguknak a faragott képet. Jónátán pedig, Gérsóm fia, aki Mózes fia volt, meg a fiai voltak a dániak törzsének papjai, egészen addig a napig, amíg az ország fogságba nem került. 31Felállították maguknak Míka faragott képét, amelyet ő készített, mindaddig, amíg Atyánk háza Silóban volt.