Az Atya megígéri igazságos királyát
A pásztorok szétszórták a nyájat, ezért Atyánk maga gyűjti össze, és igaz Sarjat támaszt Dávidnak, akinek neve: Az Úr a mi igazságunk. Aztán a próféták ellen fordul, akik saját álmaikat álmodják, és az ő szavaként árulják. Ő nem távoli Atya, aki nem lát.
23 1„Jaj a pásztoroknak, akik elpusztítják és szétszórják legelőm juhait!” – így szól Atyánk. 2Ezért ezt mondja Atyánk, Izráel Atyja, a népemet legeltető pásztorokról: „Szétszórtátok nyájamat, elűztétek őket, és nem gondoskodtatok róluk. Most számon kérem rajtatok a gonoszságot, amelyet elkövettetek – így szól Atyánk. 3Akkor összegyűjtöm nyájam maradékát minden országból, ahová elűztem őket, visszahozom őket legelőjükre, és gyümölcsözők lesznek, és megsokasodnak. 4Pásztorokat állítok föléjük, akik legeltetik őket; nem félnek többé, és nem rettegnek, egy sem vész el közülük – így szól Atyánk. 5Íme, eljönnek a napok – így szól Atyánk –, amikor igaz sarjat támasztok Dávidnak, és királyként fog uralkodni, bölcsen cselekszik, és jogot és igazságot szolgáltat az országban. 6Az ő idejében megszabadul Júda, és Izráel biztonságban lakik. És ez lesz a neve, amelyen nevezik: Az Úr a mi igazságunk.”
7„Ezért eljönnek a napok – így szól Atyánk –, amikor már nem ezt mondják: »Él a te Atyád, aki felhozta Izráel népét Egyiptomból«, 8hanem ezt: »Él a te Atyád, aki felhozta és visszavezette Izráel házának utódait északról és minden országból, ahová elűzte őket.« Akkor majd saját földjükön laknak.”
Az Atya leleplezi a hamis prófétákat
9A prófétákról: Megtört a szívem, reszket minden csontom. Olyan vagyok, mint a részeg ember, mint akit legyőzött a bor, Atyánk miatt és az ő szent szavai miatt. 10Mert tele van az ország házasságtörőkkel; az átok miatt gyászol a föld, és kiszáradtak a puszta legelői. Útjaik gonoszak, és visszaélnek hatalmukkal.
11„Próféta is, pap is istentelen; még házamban is megtaláltam gonoszságukat – így szól Atyánk. 12Ezért útjuk olyan lesz számukra, mint a sötétben a csúszós ösvény; eltaszítják őket, és elbuknak rajta; mert veszedelmet hozok rájuk büntetésük esztendejében – így szól Atyánk. 13Samária prófétái között visszataszító dolgot láttam: a Baal nevében prófétáltak, és félrevezették népemet, Izráelt. 14De Jeruzsálem prófétái között borzasztó dolgot láttam: házasságot törnek, hazugságban élnek, a gonosztevők kezét erősítik, így senki sem tér meg gonoszságából. Mindnyájan olyanok lettek számomra, mint Sodoma, lakóik, mint Gomora.”
15Ezért ezt mondja a mennyei seregek Atyja a prófétákról: „Keserű ételt adok nekik enni, és mérgezett vizet inni, mert istentelenség áradt szét az egész országban Jeruzsálem prófétáitól.”
16Ezt mondja a mennyei seregek Atyja: „Ne hallgassatok a prófétákra, akik nektek prófétálnak! Hamis reménységgel töltenek el titeket, saját elméjük látomásait mondják, nem az én számból valót. 17Szüntelen ezt mondják azoknak, akik megvetik igémet: »Békességetek lesz«, és mindenkinek, aki makacsul a maga szíve után megy, ezt mondják: »Nem ér benneteket semmi baj.«”
18Mert ki állt közülük Atyánk tanácsában, hogy lássa és hallja az ő szavát? Ki figyelt az ő szavára, és ki hallgatott rá? 19Íme, Atyánk vihara haraggal tört ki, kavargó forgószél; a gonoszok fejére zúdul. 20Nem szűnik meg Atyánk haragja, míg szíve szándékait teljesen végre nem hajtja. Az eljövendő napokban világosan megértitek majd.
21„Nem küldtem ezeket a prófétákat, mégis futottak; nem szóltam hozzájuk, mégis prófétáltak. 22De ha tanácsomban álltak volna, hirdették volna szavaimat népemnek, és visszatérítették volna őket gonosz útjukról és tetteik gonoszságából. 23Csak a közelben vagyok-e Atyátok – így szól Atyánk –, és nem vagyok Atyátok a távolban is? 24Elrejtőzhet-e valaki a rejtekhelyeken úgy, hogy ne lássam? – így szól Atyánk. Nem töltöm-e be a mennyet és a földet? – így szól Atyánk.”
25„Hallottam, amit a próféták mondanak, akik hazugságot prófétálnak nevemben, ezt állítva: »Álmot láttam! Álmot láttam!« 26Meddig lesz ez a hazugság a próféták szívében, akik saját szívük csalárdságát prófétálják? 27Arra törekszenek, hogy népem elfelejtse nevemet az álmaik által, amelyeket egymásnak mondanak el, ahogyan atyáik is elfelejtették nevemet a Baalért. 28Az a próféta, akinek álma van, mondja el az álmát, de akinél az én igém van, hirdesse hűségesen az igémet! Mi köze a szalmának a búzához? – így szól Atyánk. 29Nem olyan-e az én igém, mint a tűz – így szól Atyánk –, és mint a sziklát zúzó pöröly?”
30„Ezért íme, a próféták ellen fordulok – így szól Atyánk –, akik ellopják szavaimat egymástól. 31Íme, a próféták ellen fordulok – így szól Atyánk –, akik a nyelvüket jártatják, mégis ezt jelentik ki: »Isten mondta.« 32Azok ellen fordulok, akik hazug álmokat prófétálnak – így szól Atyánk –; elmondják azokat, és félrevezetik népemet hazugságaikkal és vakmerő kérkedésükkel. Nem küldtem és nem parancsoltam nekik, és semmi hasznára nincsenek ennek a népnek – így szól Atyánk.”
Ti vagytok a teher
33„Amikor ez a nép, egy próféta vagy egy pap megkérdezi tőled: »Mi az Atyánk terhe?«, mondd meg nekik: »Ti vagytok a teher! Elvetlek titeket – így szól Atyánk.« a a v33 A „jövendölés” jelentésű szó „terhet” is jelent. A nép üzenetet követel; Atyánk azt feleli, hogy saját hűtlenségük az a teher, amelyet le fog tenni. 34Azt a prófétát, papot vagy embert, aki ezt mondja: »Atyánk terhe«, megbüntetem azt az embert a háza népével együtt. 35Mindegyiktek ezt mondja felebarátjának és testvérének: »Mit felelt Atyánk?« vagy »Mit mondott Atyánk?« 36De többé ne mondjátok: »Atyánk terhe«, mert mindenkinek a saját szava lesz a terhe; elferdítettétek a mennyei seregek élő Atyjának szavait. 37Ezt mondd a prófétának: »Mit felelt neked Atyánk?« vagy »Mit mondott Atyánk?« 38De ha ezt mondjátok: »Atyánk terhe«, akkor így szól Atyánk: Mivel ezt a szót mondtátok: »Atyánk terhe«, holott megüzentem nektek: »Ne mondjátok: Atyánk terhe«, 39ezért íme, bizony felemellek titeket, mint egy terhet, és elvetlek benneteket színem elől – titeket és a várost, amelyet nektek és atyáitoknak adtam. 40És örökös gyalázatot hozok rátok és örökké tartó szégyent, amelyet soha nem felejtenek el.”