Atyánk két kosár fügét mutat Jeremiásnak

Két kosár füge áll a templom előtt. A jók a már Babilonba hurcolt foglyok – őket Atyánk újra elülteti, és szívet ad nekik, hogy megismerjék őt. A rosszak Cidkijjá és azok, akik Jeruzsálemben maradtak, és azt hitték, megmenekültek.

24. fejezet.

Atyánk két kosár fügét mutatott nekem, amelyeket Atyánk temploma elé helyeztek – azután, hogy Nebukadneccar, Babilon királya fogságba vitte Jekonját, Jójákim fiát, Júda királyát Júda vezetőivel, a mesteremberekkel és a kovácsokkal együtt Jeruzsálemből Babilonba. Az egyik kosárban igen jó füge volt, mint a korán érő füge; a másikban pedig olyan rossz füge, hogy enni sem lehetett.

Akkor Atyánk megkérdezte tőlem: „Mit látsz, Jeremiás?” „Fügét – feleltem –, a jó igen jó, a rossz pedig olyan rossz, hogy enni sem lehet.”

Ekkor így szólt hozzám Atyánk szava:

„Ezt mondja Izráel Atyja: »Ahogyan ezek a jó fügék jók, úgy tekintek majd jóként Júda száműzöttjeire, akiket erről a helyről a babiloniak földjére küldtem.

»Rájuk fordítom tekintetem a javukra, és visszahozom őket erre a földre; felépítem őket, nem rombolom le, elültetem őket, nem gyomlálom ki. Olyan szívet adok nekik, hogy megismerjenek engem mint Atyjukat; ők az én gyermekeim lesznek, én pedig az Atyjuk leszek, mert teljes szívükből megtérnek hozzám.«

»Ahogyan pedig a rossz füge, amely olyan romlott, hogy enni sem lehet – ezt mondja Atyánk –, úgy bánok majd Cidkijával, Júda királyával, a vezetőivel és Jeruzsálem maradékával, akik itt maradtak vagy Egyiptomban.

»Rettenetté teszem őket, csapássá, gyalázattá, gúny tárgyává, csúfsággá és átokká a föld minden királysága előtt, mindenütt, ahová elűzöm őket. Fegyvert, éhínséget és dögvészt küldök rájuk, míg el nem tűnnek arról a földről, amelyet nekik és atyáiknak adtam.«”