Az Atya igazságosságra hívja a királyokat

Atyánk magába a palotába küldi Jeremiást. Jósiás oltalmazta a szegényeket, és jó dolga volt; fiai cédrusból építkeznek, fizetetlen munkával. Sallum soha többé nem látja szülőföldjét, Jójákim szamártemetést kap, Konjá pedig úgy szakíttatik le, mint egy pecsétgyűrű.

22. fejezet.

Ezt mondja Atyánk: Menj le Júda királyának házához, és hirdesd ott ezt az igét,

és mondd: Halld meg Atyánk igéjét, Júda királya, aki Dávid trónján ülsz – te, a szolgáid és a néped, akik ezeken a kapukon jártok be. Ezt mondja Atyánk: Szolgáltassatok jogot és igazságot; mentsétek meg a kiraboltat az elnyomó kezéből. Ne bántsátok a jövevényt, az árvát és az özvegyet, ne tegyetek rajtuk erőszakot, és ne ontsatok itt ártatlan vért. Mert ha valóban megteszitek ezt, akkor Dávid trónján ülő királyok vonulnak be ezeken a kapukon, kocsikon és lovakon – a király, a szolgái és a népe. De ha nem hallgattok ezekre az igékre, magamra esküszöm – így szól Atyánk –: rommá lesz ez a ház.

Mert ezt mondja Atyánk Júda királyi házáról: Olyan vagy nekem, mint Gileád, mint a Libánon csúcsa, mégis pusztává teszlek, lakatlan városokká. Pusztítókat rendelek ellened, mindegyiket a fegyverével; kivágják legszebb cédrusaidat, és tűzbe vetik őket.

Sok nép halad el majd e város mellett, és ezt kérdezik egymástól: „Miért bánt el így az Úr ezzel a nagy várossal?”

Így felelnek: „Azért, mert elhagyták Atyjuk szövetségét, más isteneket imádtak, és azoknak szolgáltak.”

Az Atya Sallumról szól

Ne sirassátok a halottat, és ne gyászoljátok őt; inkább keservesen sírjatok azért, aki elmegy, mert soha nem tér vissza, hogy lássa szülőföldjét.

Mert ezt mondja Atyánk Sallumról, Jósiás fiáról, Júda királyáról, aki apja után lett király, és aki elment erről a helyről: Soha nem tér vissza ide. Azon a helyen hal meg, ahová fogságba vitték, és nem látja többé ezt a földet.

Jaj annak, aki igazságtalanul építi házát, és jogtalansággal a felső szobáit, aki ingyen dolgoztatja felebarátját, és nem adja meg neki a bérét, aki ezt mondja: „Tágas házat építek magamnak, tágas felső szobákkal”, aki széles ablakokat vág rá, cédrussal burkolja, és élénkpirosra festi.

Attól vagy király, hogy cédrussal versengsz másokkal? Apád is evett és ivott, de jogot és igazságot szolgáltatott, és akkor jól ment a sora.

Védelmezte a szegény és a szűkölködő ügyét, és ezért jól ment a sora. Nem ezt jelenti-e, hogy ismernek engem? – így szól Atyánk. De a te szemed és szíved csak a tisztességtelen haszonra néz, az ártatlan vér ontására, az elnyomás és az erőszak gyakorlására.

Azért ezt mondja Atyánk Jójákimról, Jósiás fiáról, Júda királyáról: Senki sem gyászolja őt így: „Jaj, testvérem!” vagy „Jaj, húgom!” Senki sem gyászolja őt így: „Jaj, uram!” vagy „Jaj, felséges úr!” Úgy temetik el, ahogy a szamarat szokták – kivonszolják, és kidobják Jeruzsálem kapuin kívülre. Menj fel a Libánonra, és kiálts; emeld fel hangodat Básánban; kiálts az Abárimról, mert összezúzták minden szeretődet. ^a Szóltam hozzád, amikor még gondtalan voltál, de te ezt mondtad: „Nem hallgatok rá.” Ez volt a szokásod ifjúságodtól fogva – nem hallgattál a szavamra. „A szél tereli el minden pásztorodat, és szeretőid fogságba mennek; akkor majd szégyenkezel és megaláztatol minden gonoszságod miatt. Te, aki a Libánonon laksz, és a cédrusok közt fészkelsz, hogy fogsz majd nyögni, amikor rád jönnek a vajúdás fájdalmai, a gyötrelem, mint a szülő asszonyé!”

Életemre mondom – így szól Atyánk –, hogy ha Konjá, Jójákim fia, Júda királya pecsétgyűrű volna is jobb kezemen, akkor is lerántanálak onnan. „Azok kezébe adlak, akik életedre törnek, akiktől rettegsz – Nebukadneccarnak, Babilon királyának és a káldeusoknak a kezébe. Elhajítlak téged és anyádat is, aki szült téged, egy másik országba, ahol nem születtetek, és ott haltok meg. Arra a földre pedig, ahová visszavágynak, nem térnek vissza soha.”

Vajon megvetett, összetört edény ez az ember, Konjá, olyan edény, amelyre senki sem vágyik? Miért hajították el őt és gyermekeit, és vetették olyan földre, amelyet nem ismernek? Föld, föld, föld, halld meg Atyánk igéjét!

Ezt mondja Atyánk: Jegyezzétek fel ezt az embert gyermektelenként, olyan emberként, aki nem boldogul élete során; mert utódai közül senki sem boldogul, senki sem ül majd Dávid trónján, és nem uralkodik többé Júdában.