2Mózes 10 FHB Father's Heart Bible™

10 ¹Akkor Atyánk ezt mondta Mózesnek: „Menj a fáraóhoz, mert megkeményítettem a szívét és szolgái szívét, hogy jeleimet megtegyem közöttük. ²Mondd el fiadnak és unokádnak, hogyan gúnyoltam ki az egyiptomiakat, és hogyan tettem jeleimet közöttük, hogy megtudjátok: én vagyok a ti Atyátok.”

³Mózes és Áron elment a fáraóhoz, és ezt mondta: „Így szól a héberek Atyja: »Meddig vonakodsz még megalázni magad előttem? Engedd el népemet, hogy szolgáljon nekem.« ⁴Mert ha vonakodsz elengedni népemet, holnap sáskákat hozok a területedre. ⁵Ellepik a föld színét, úgyhogy látni sem lehet a földet; megeszik, ami a jégeső után megmaradt neked, és lerágnak minden fát, amely a mezőn nő neked. ⁶Megtöltik házaidat, szolgáid házait és valamennyi egyiptomi házát — ilyet nem láttak atyáid és nagyapáid attól a naptól fogva, hogy a földön élnek, egészen a mai napig.” Azután megfordult, és otthagyta a fáraót.

⁷A fáraó szolgái ezt mondták neki: „Meddig lesz még vesztünkre ez az ember? Engedd el ezt a népet, hadd szolgálják Istenüket! Hát nem látod még, hogy elpusztul Egyiptom?”

⁸Mózest és Áront visszavitték a fáraóhoz. „Menjetek, szolgáljatok Istennek!” – mondta. „De kik mennek el?”

⁹Mózes ezt felelte: „Ifjainkkal és véneinkkel megyünk, fiainkkal és leányainkkal, juhainkkal és marháinkkal megyünk, mert ünnepet kell ülnünk Atyánknak.”

¹⁰Erre ezt mondta nekik: „Legyen hát veletek Isten, ha majd elengedlek titeket és gyermekeiteket! Nézzétek, rossz szándék vezet benneteket! ¹¹Nem! Menjetek, ti férfiak, és szolgáljatok Istennek, hiszen ezt akarjátok!” Ekkor a fáraó elűzte őket a színe elől.

¹²Akkor Atyánk ezt mondta Mózesnek: „Nyújtsd ki kezedet Egyiptom fölé a sáskákért, hogy ellepjék a sáskák Egyiptomot, és megegyék a föld minden növényét, amit a jégeső meghagyott.”

¹³Mózes kinyújtotta botját Egyiptom fölé, Atyánk pedig keleti szelet támasztott az országra egész nap és egész éjjel; mire megvirradt, a keleti szél elhozta a sáskákat. ¹⁴A sáskák ellepték egész Egyiptomot, és megtelepedtek az egész területén — olyan sok volt, hogy ehhez fogható nem volt azelőtt, és nem is lesz soha többé. ¹⁵Ellepték az egész föld színét, úgyhogy elsötétült a föld, és megették a föld minden növényét és a fák minden gyümölcsét, amit a jégeső megkímélt. Nem maradt semmi zöld sem a fákon, sem a mező növényein egész Egyiptom földjén. ¹⁶Ekkor a fáraó sietve hívatta Mózest és Áront, és ezt mondta: „Vétkeztem Istenetek ellen és ellenetek. ¹⁷Most az egyszer bocsássátok meg vétkemet, és kérleljétek Isteneteket, hogy csak ezt a halált vegye el rólam!”

¹⁸Mózes azután kiment a fáraótól, és könyörgött Atyánkhoz. ¹⁹Atyánk pedig igen erős nyugati szélre fordította a szelet, amely felkapta a sáskákat, és belesodorta őket a Vörös-tengerbe. Egyetlen sáska sem maradt egész Egyiptom területén. ²⁰De Atyánk megkeményítette a fáraó szívét, és nem engedte el Izráel fiait.

A sötétség három napja

²¹Akkor Atyánk ezt mondta Mózesnek: „Nyújtsd ki kezedet az ég felé, hogy sötétség borítsa Egyiptom földjét — olyan sűrű sötétség, hogy tapintani lehessen!”

²²Mózes kinyújtotta kezét az ég felé, és sűrű sötétség borult egész Egyiptom földjére három napig. ²³Nem látta egyik ember a másikat, és senki sem mozdult a helyéről három napig; Izráel fiainak azonban világosság volt a lakóhelyükön.

²⁴A fáraó hívatta Mózest, és ezt mondta: „Menjetek, szolgáljatok Isteneteknek! Még gyermekeitek is veletek mehetnek, csak juhaitokat és marháitokat hagyjátok itt!”

²⁵Mózes ezt felelte: „Neked magadnak kell véresáldozatokat és égőáldozatokat is adnod nekünk, hogy bemutassuk azokat Atyánknak. ²⁶Jószágaink is velünk mennek, egyetlen pata sem marad itt, mert ezekből veszünk, hogy szolgáljunk Atyánknak; és addig nem tudjuk, mivel szolgáljunk neki, amíg oda nem érünk.”

²⁷De Atyánk megkeményítette a fáraó szívét, és az nem akarta elengedni őket. ²⁸A fáraó ezt mondta neki: „Menj el tőlem! Vigyázz, többé ne kerülj a szemem elé, mert amely napon meglátod az arcomat, meghalsz!”

²⁹Mózes így felelt: „Helyesen szóltál. Nem látom meg többé az arcodat.”