Máté 18 FHB Father's Heart Bible™

18 ¹Abban az időben a tanítványok odamentek Jézushoz, és megkérdezték: „Ki tehát a legnagyobb Atyánk országában?”

²Odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította,

³és ezt mondta: „Bizony mondom nektek, ha meg nem tértek, és nem lesztek olyanok, mint a kisgyermekek, nem mentek be Atyánk országába. ⁴Aki tehát megalázza magát, mint ez a kisgyermek, az a legnagyobb Atyánk országában. ⁵És aki befogad egy ilyen kisgyermeket az én nevemben, az engem fogad be.”

A kicsinyek megbotránkoztatása

⁶„De aki megbotránkoztat egyet is e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb volna annak, ha nehéz malomkövet kötnének a nyakába, és a tenger mélyébe fullasztanák.”

⁷„Jaj a világnak a botránkozások miatt! Szükséges, hogy botránkozások történjenek, de jaj annak, aki a botránkozást okozza. ⁸Ha a kezed vagy a lábad megbotránkoztat, vágd le, és dobd el magadtól! Jobb neked, ha csonkán vagy sántán mész be az életre, mint ha két kézzel vagy két lábbal vetnek az örök tűzre.” ⁹Ha a szemed botránkoztat meg, vájd ki, és dobd el magadtól! Jobb neked, ha fél szemmel mész be az életre, mint ha két szemmel vetnek a gyehenna tüzére.

Az Atya megkeresi az egyetlen elveszett bárányt

¹⁰„Vigyázzatok, hogy egyet se vessetek meg e kicsinyek közül! Mert mondom nektek, hogy angyalaik a mennyben mindig látják mennyei Atyám arcát.” ^a a v10 A legkorábbi kéziratok itt nem tartalmaznak 11. verset; a későbbi másolatok hozzáteszik: „Mert az Emberfia azért jött, hogy megmentse az elveszettet.”

¹²„Mit gondoltok? Ha egy embernek száz juha van, és egy eltéved közülük, nem hagyja-e ott a hegyen a kilencvenkilencet, és nem megy-e el megkeresni az eltévedtet? ¹³És ha megtalálja, bizony mondom nektek, jobban örül neki, mint a kilencvenkilencnek, amely nem tévedt el. ¹⁴Ugyanígy mennyei Atyátok sem akarja, hogy elvesszen egy is e kicsinyek közül.”

Amikor a testvéred vétkezik ellened

¹⁵„Ha vétkezik ellened a testvéred, menj el, és figyelmeztesd négyszemközt! Ha hallgat rád, megnyerted a testvéredet. ¹⁶Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egy vagy két embert, hogy két vagy három tanú szava erősítsen meg minden ügyet. ¹⁷Ha rájuk sem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek! Ha pedig a gyülekezetre sem hallgat, tekintsd olyannak, mint a pogányt vagy a vámszedőt. ¹⁸Bizony mondom nektek: amit megköttök a földön, kötve lesz a mennyben is, és amit feloldotok a földön, oldva lesz a mennyben is. ¹⁹Ismét mondom nektek: ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt megadja nekik mennyei Atyám. ²⁰Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.”

Atyánk megbocsátása és a miénk

²¹Akkor odament hozzá Péter, és megkérdezte: „Uram, hányszor kell megbocsátanom a testvéremnek, aki vétkezik ellenem? Akár hétszer is?”

²²Jézus így válaszolt: „Mondom neked, nem hétszer, hanem hetvenhétszer. ²³Ezért Atyánk országa hasonló egy királyhoz, aki számot akart vetni a szolgáival. ²⁴Amikor hozzákezdett a számadáshoz, odavittek hozzá egy embert, aki egy vagyonnal tartozott. ²⁵Mivel nem tudott fizetni, megparancsolta az ura, hogy adják el őt és a feleségét, a gyermekeit és mindenét, amije van, és így fizesse meg az adósságot.”

²⁶A szolga ekkor leborult előtte, és így kérlelte: „Légy türelemmel irántam, és mindent megfizetek neked! ²⁷Annak a szolgának az ura pedig megszánta, elengedte őt, és elengedte neki az adósságot is.”

²⁸„Amikor kiment az a szolga, találkozott egyik szolgatársával, aki száznapi bérével tartozott neki. Megragadta, fojtogatni kezdte, és ezt mondta: »Fizesd meg, amivel tartozol!«”

²⁹A szolgatársa ekkor leborult, és így kérlelte: „Légy türelemmel irántam, és megfizetek neked! ³⁰De ő nem engedett, hanem elment, és börtönbe vetette, amíg meg nem fizeti az adósságot. ³¹Amikor a szolgatársai látták, hogy mi történt, nagyon elszomorodtak, elmentek, és jelentették uruknak mindazt, ami történt.”

³²Akkor magához hívatta őt az ura. „Gonosz szolga” – mondta – „elengedtem neked minden adósságodat, mert könyörögtél nekem. ³³Nem kellett volna-e neked is megkönyörülnöd a szolgatársadon, ahogyan én is megkönyörültem rajtad? ³⁴És megharagudott az ura, átadta őt a hóhéroknak, amíg meg nem fizeti az egész adósságát. ³⁵Így tesz veletek az én mennyei Atyám is, ha szívetekből meg nem bocsátotok, mindegyikőtök a testvérének.”