Jeremiást a ciszternába vetik
Az előkelők hazaárulásnak nevezik Jeremiás Atyánktól kapott üzenetét a megadásról, és leeresztik egy iszapos ciszternába, hogy éhen haljon. Ebed-Melek, az etióp a királyhoz fordul, és rongyokkal, kötelekkel kihúzza. Cidkijjá ismét titokban kérdezi, felkínálják neki az életét a megadásért, de nem tudja elfogadni.
38 1Sefatjá, Mattán fia, Gedaljá, Pashúr fia, Júkal, Selemjá fia és Pashúr, Malkijjá fia meghallották, hogy Jeremiás ezt mondja az egész népnek:
2„Ezt mondja Atyánk: Aki ebben a városban marad, meghal fegyver, éhínség és dögvész által, de aki kimegy a babiloniakhoz, életben marad, és zsákmányként megmenti az életét. 3Ezt mondja Atyánk: Ezt a várost biztosan a babiloni király seregének kezébe adják, és ő elfoglalja.”
4A főemberek ezt mondták a királynak: „Ölesd meg ezt az embert! Az ilyen szavak elcsüggesztik a városban maradt harcosok kezét és az egész népét. Ez az ember nem a javukat keresi, hanem a vesztüket.”
5Cidkijjá király ezt mondta: „Íme, a kezetekben van; a király semmit sem tehet ellenetek.”
6Fogták Jeremiást, és bedobták Malkijjának, a király fiának a ciszternájába, amely az őrség udvarában volt, és köteleken engedték le. A ciszternában nem volt víz, csak iszap, és Jeremiás belesüllyedt.
7De Ebed-Melek, az etióp, egy palotai főember meghallotta, hogy Jeremiást a ciszternába vetették. A király éppen a Benjámin-kapuban ült, 8Ebed-Melek pedig kiment a palotából, és így szólt a királyhoz: 9„Uram, királyom! Ezek az emberek gonoszul cselekedtek mindabban, amit Jeremiás prófétával tettek: a ciszternába vetették, hogy éhen haljon, hiszen már nincs több kenyér a városban.”
10A király ekkor ezt parancsolta Ebed-Meleknek, az etiópnak: „Végy magad mellé innen harminc embert, és húzasd ki Jeremiás prófétát a ciszternából, mielőtt meghal!”
11Ebed-Melek maga mellé vette az embereket, bement a palotába, a kincstár alatti helyiségbe, fogott néhány régi rongyot és elnyűtt ruhát, és köteleken leengedte Jeremiásnak a ciszternába. 12Ebed-Melek, az etióp ezt mondta Jeremiásnak: „Tedd ezeket az elnyűtt rongyokat és ruhákat a hónod alá, a kötelek alá!” Jeremiás így tett. 13Köteleken kihúzták Jeremiást a ciszternából. Jeremiás pedig az őrség udvarában maradt.
A király meghallja az Atya szavát
14Ezután Cidkijjá király elküldött Jeremiás prófétáért, és elhozatta Atyánk házának harmadik bejáratához. A király ezt mondta Jeremiásnak: „Kérdezek tőled valamit, ne titkolj el előlem semmit!”
15Jeremiás ezt mondta Cidkijjának: „Ha megmondom neked, ugye megölsz? Ha pedig tanácsot adok, úgysem hallgatsz rám.”
16Cidkijjá király titokban megesküdött Jeremiásnak: „Él Atyánk, aki ezt az életet adta nekünk, hogy nem öllek meg, és nem adlak azoknak az embereknek a kezébe, akik az életedre törnek!”
17Jeremiás ezt mondta Cidkijjának: „Ezt mondja a mennyei seregek Atyja, Izráel Atyja: Ha kimégy a babiloni király főembereihez, megmarad az életed, ezt a várost nem égetik föl tűzzel, és életben maradsz te is, meg a házad népe is. 18De ha nem mégy ki a babiloni király főembereihez, akkor ezt a várost a babiloniak kezébe adják, akik fölégetik, te pedig nem menekülsz meg a kezükből.”
19Cidkijjá király ezt mondta Jeremiásnak: „Félek a júdaiaktól, akik átpártoltak a babiloniakhoz, hogy nekik adnak engem, és gúnyt űznek belőlem.”
20Jeremiás ezt mondta: „Nem adnak oda. Hallgass Atyánk szavára, amelyet mondok neked, akkor jó dolgod lesz, és megmarad az életed. 21De ha nem akarsz kimenni, akkor ezt az igét mutatta nekem Atyánk:
22„Íme, Júda királya palotájában megmaradt összes asszonyt kiviszik a babiloni király főembereihez, és ők ezt mondják: »Rászedtek és legyőztek téged megbízható barátaid; lábad az iszapba süllyedt, ők pedig hátat fordítottak neked.«”
23„Minden feleségedet és gyermekedet kiviszik a babiloniakhoz, te pedig nem menekülsz meg a kezükből, hanem a babiloni király kezébe kerülsz, ezt a várost pedig fölégetik tűzzel.”
24Ekkor Cidkijjá ezt mondta Jeremiásnak: „Senki se tudjon erről a beszélgetésről, különben meghalsz! 25Ha a főemberek meghallják, hogy beszéltem veled, és eljönnek hozzád, hogy ezt mondják: »Mondd el nekünk, mit mondtál a királynak, és mit mondott neked a király! Ne titkolj el előlünk semmit, különben megölünk!«, 26akkor mondd nekik: »Könyörögtem a királynak, hogy ne vitessen vissza Jónátán házába, hogy ott haljak meg.«”
27El is jött Jeremiáshoz az összes főember, és kikérdezték, de ő pontosan úgy válaszolt nekik, ahogyan a király parancsolta. Erre elhallgattak, mert a beszélgetést nem hallotta meg senki. 28Jeremiás az őrség udvarában maradt egészen addig a napig, amelyen elfoglalták Jeruzsálemet. Ott volt akkor is, amikor Jeruzsálem elesett.