Ezékiel 33 FHB Father's Heart Bible™

33 ¹Így szólt hozzám Atyánk igéje:

²„Emberfia, szólj népedhez, és mondd meg nekik: Amikor fegyvert hozok egy országra, a nép választ maga közül egy embert, és őrállójává teszi, ³és amikor az meglátja, hogy fegyver közeleg az ország ellen, megfújja a kürtöt, és figyelmezteti a népet, ⁴ha ekkor valaki hallja a kürt szavát, de nem törődik a figyelmeztetéssel, és eljön a fegyver, és elragadja őt, akkor a saját fejére száll a vére. ⁵Hallotta a kürt szavát, de nem törődött a figyelmeztetéssel, ezért a maga vére száll rá. Ha megfogadta volna a figyelmeztetést, megmentette volna az életét. ⁶De ha az őrálló látja, hogy jön a fegyver, és mégsem fújja meg a kürtöt, és a nép figyelmeztetés nélkül marad, és eljön a fegyver, és elragad közülük egyet, az a maga bűne miatt hal meg, de a vérét az őrállótól kérem számon.

⁷„Téged, emberfia, őrállóvá tettelek Izráel házában. Ha igét hallasz a számból, figyelmeztesd őket az én nevemben.” ⁸Ha azt mondom a bűnösnek: „Bűnös ember, meg kell halnod!”, de te nem szólsz, hogy figyelmeztesd, és letérítsd az útjáról, akkor ő a maga bűne miatt hal meg, de a vérét tőled kérem számon. ⁹De ha figyelmezteted a bűnöst, hogy térjen le az útjáról, ő azonban nem tér le róla, akkor ő a bűne miatt hal meg, te pedig megmentetted az életedet.

Térjetek meg, és éljetek!

¹⁰„Te pedig, emberfia, mondd meg Izráel házának: Ti ezt mondjátok: »Vétkeink és bűneink rajtunk vannak, miattuk sorvadunk el. Hogyan maradhatnánk életben?« ¹¹Mondd meg nekik: Életemre mondom – így szól a mindenható Atya –, hogy nem lelem kedvemet a bűnös halálában, hanem abban, hogy a bűnös letérjen a maga útjáról, és életben maradjon. Térjetek meg, térjetek meg gonosz útjaitokról! Miért halnátok meg, Izráel háza?”

¹²„Te pedig, emberfia, mondd meg népednek: Az igaz ember igazsága nem menti meg őt azon a napon, amelyen fellázad, és a bűnös ember gonoszsága nem ejti el őt azon a napon, amelyen megtér belőle; az igaz nem maradhat életben az igazsága által azon a napon, amelyen vétkezik. ¹³Ha azt mondom az igaznak: »Biztosan életben maradsz!«, de ő a maga igazságában bízik, és gonoszságot követ el, akkor egyetlen igaz tettét sem tartják számon; a gonoszsága miatt hal meg, amelyet elkövetett. ¹⁴Ha azt mondom a bűnösnek: »Meg kell halnod!«, de ő megtér a bűnéből, és törvényesen és igazságosan jár el, ¹⁵ha a bűnös visszaadja a zálogot, megtéríti, amit rabolt, az élet rendelkezései szerint jár, és nem követ el gonoszságot, akkor biztosan életben marad, nem hal meg. ¹⁶Egyetlen elkövetett bűnét sem tartják számon ellene. Törvényesen és igazságosan járt el, ezért biztosan életben marad.”

¹⁷„Néped fiai ezt mondják: »Nem igazságos a mindenható Atya útja« – pedig éppen az ő útjuk nem igazságos. ¹⁸Ha az igaz elfordul az igazságától, és gonoszságot követ el, akkor meghal miatta. ¹⁹Ha pedig a bűnös megtér a gonoszságából, és törvényesen és igazságosan jár el, akkor élni fog általa. ²⁰Ti mégis ezt mondjátok: »Nem igazságos a mindenható Atya útja.« Mindegyikőtöket a maga útja szerint ítélem meg, Izráel háza!”

Jeruzsálem elesett

²¹Fogságunk tizenkettedik évében, a tizedik hónap ötödik napján egy menekült érkezett hozzám Jeruzsálemből, és ezt mondta: „Elesett a város.” ²²Atyánk keze rajtam volt az este, mielőtt a menekült megérkezett, és Atyánk megnyitotta a számat, mielőtt reggel hozzám jött az az ember. Megnyílt a szám, és nem voltam többé néma.

²³Akkor így szólt hozzám Atyánk igéje:

²⁴Emberfia, akik ezek között a romok között laknak Izráel földjén, egyre azt mondják: „Ábrahám csak egyetlen ember volt, mégis birtokba vette az országot; mi pedig sokan vagyunk, bizonyosan nekünk adatott az ország birtokul.” ²⁵Ezért mondd meg nekik: Ezt mondja a mindenható Atya: Vérrel együtt eszitek a húst, szemeteket bálványaitokra emelitek, és vért ontotok – és mégis birtokba akarjátok venni az országot? ²⁶Kardotokra támaszkodtok, utálatos dolgokat műveltek, és mindegyikőtök a felebarátja feleségével paráználkodik – és mégis birtokba akarjátok venni az országot?

²⁷Mondd meg nekik: Ezt mondja a mindenható Atya: „Életemre mondom, hogy akik a romok között vannak, fegyver által esnek el, akik a nyílt mezőn vannak, azokat a vadállatoknak adom eledelül, akik pedig a sziklaerődökben és a barlangokban vannak, dögvészben halnak meg. ²⁸Pusztasággá és sivataggá teszem az országot, véget vetek büszke hatalmának, és Izráel hegyei úgy elpusztulnak, hogy senki sem jár át rajtuk. ²⁹Akkor megtudják, hogy én vagyok az ő Atyjuk, amikor pusztasággá és sivataggá teszem az országot mindazokért az utálatos dolgokért, amelyeket elkövettek.”

³⁰Te pedig, emberfia, néped fiai rólad beszélgetnek a falak mellett és a házak ajtajában, egymás között, mindenki a testvérével, és ezt mondják: „Jöjjetek csak, hallgassuk meg, milyen ige jön Atyánktól!” ³¹Úgy jönnek hozzád, ahogyan a nép szokott, leülnek előtted, mint az én népem, és hallgatják szavaidat, de nem cselekszik meg azokat. Mert szájukkal szeretetet mondanak, a szívük azonban a maguk nyeresége után jár. ³²Nézd, olyan vagy nekik, mint egy szerelmes ének, szép hangú és jól megszólaltatott dallam; hallgatják szavaidat, de nem cselekszik meg azokat. ³³„Amikor pedig beteljesedik – és be fog teljesedni –, akkor megtudják, hogy próféta volt közöttük.”