Ezékiel 34 FHB Father's Heart Bible™

34 ¹Így szólt hozzám Atyánk igéje:

²„Emberfia, prófétálj Izráel pásztorai ellen! Prófétálj, és mondd meg nekik, a pásztoroknak: Így szól a mindenható Atya: „Jaj Izráel pásztorainak, akik csak önmagukat legeltetik! Nem a nyájat kell-e legeltetniük a pásztoroknak? ³A kövérjét megeszitek, a gyapjút magatokra öltitek, a hízott állatokat levágjátok, de a nyájat nem legeltetitek. ⁴A gyengét nem erősítettétek meg, a beteget nem gyógyítottátok, a sérültet nem kötöztétek be, az elkóboroltat nem hoztátok vissza, az elveszettet nem kerestétek, hanem erőszakkal és keménységgel uralkodtatok rajtuk. ⁵Szétszóródtak, mert nem volt pásztoruk, és szétszóródva minden vadállat eledelévé lettek. ⁶Juhaim eltévelyedtek minden hegyen és minden magas halmon, szétszóródtak az egész földön, és senki sem kereste, senki sem kutatta őket.”

⁷Ezért, ti pásztorok, halljátok Atyánk igéjét: ⁸„Életemre mondom – így szól a mindenható Atya –: mivel nyájam prédává lett, és minden vadállat eledelévé vált, mert nem volt pásztora, és mert pásztoraim nem keresték nyájamat, hanem önmagukat legeltették nyájam helyett, ⁹ezért, ti pásztorok, halljátok Atyánk igéjét! ¹⁰Így szól a mindenható Atya: Szembeszállok a pásztorokkal, és számon kérem tőlük nyájamat. Véget vetek pásztorkodásuknak, hogy ne legeltethessék többé őket. Kiragadom nyájamat a szájukból, és nem lesznek többé az ő eledelük a juhaim.”

¹¹Mert így szól a mindenható Atya: „Íme, én magam keresem meg juhaimat, és én viselek gondot rájuk. ^a a v11 Itt Atyánk maga veszi kezébe a pásztor munkáját – ugyanaz a szív ez, amelyről Jézus beszél, amikor ezt mondja: „Én vagyok a jó pásztor” (Jn 10,11). Az Atya, aki keresi juhait, azzá a Fiúvá lesz, aki életét adja a juhokért. ¹²Ahogyan a pásztor gondját viseli szétszóródott nyájának, amikor közöttük van, úgy viselem én is gondját juhaimnak. Kimentem őket minden helyről, ahová szétszóródtak a felhő és a sötétség napján. ¹³Kihozom őket a népek közül, összegyűjtöm őket az országokból, és beviszem őket a saját földjükre. Legeltetem őket Izráel hegyein, a völgyekben és mindenütt, ahol emberek laknak az országban. ¹⁴Jó legelőn legeltetem őket, és Izráel magas hegyei lesznek a legelőjük. Ott heverésznek majd a jó legelőn, és kövér legelőn legelésznek Izráel hegyein. ¹⁵Én magam legeltetem nyájamat, és én pihentetem meg őket – így szól a mindenható Atya. ¹⁶Megkeresem az elveszettet, visszahozom az elkóboroltat, bekötözöm a sérültet, és megerősítem a gyengét, de a kövéret és az erőset elpusztítom. Igazságosan legeltetem őket.”

¹⁷Rólatok pedig, nyájam, ezt mondja a mindenható Atya: „Íme, ítéletet tartok juh és juh között, a kosok és a bakok között. ¹⁸Nem elég nektek, hogy a legjobb legelőn legeltek? Még a többit is össze kell taposnotok a lábatokkal? Nem elég, hogy a tiszta vizet isszátok? Még a maradékot is fel kell zavarnotok a lábatokkal? ¹⁹Hát a nyájamnak azt kell legelnie, amit lábatokkal összetapostatok, és azt kell innia, amit lábatokkal felzavartatok?”

²⁰Ezért így szól hozzájuk a mindenható Atya: „Íme, én magam teszek ítéletet a kövér és a sovány juh között. ²¹Mivel oldallal és vállal taszigáljátok, és szarvatokkal öklelitek mind a gyengéket, míg szét nem kergettétek őket, ²²megszabadítom nyájamat, és nem lesznek többé prédává; ítéletet tartok juh és juh között. ²³Egyetlen pásztort állítok föléjük, szolgámat, Dávidot; ő legelteti majd őket, ő legelteti őket, és ő lesz a pásztoruk. ^b b v23 Évszázadokkal Dávid halála után Atyánk egyetlen pásztort ígér Dávid utódai közül, aki örökké legelteti majd nyáját. Jézus ez a Pásztor – „Én vagyok a jó pásztor... egy nyáj lesz, egy pásztor” (Jn 10,11.16). ²⁴Én, az Atya, leszek az Atyjuk, szolgám, Dávid pedig fejedelem lesz közöttük. Én, az Atya, megmondtam.”

²⁵„Békeszövetséget kötök velük, és kipusztítom a vadállatokat az országból, hogy biztonságban lakjanak a pusztában, és az erdőkben alhassanak. ²⁶Áldássá teszem őket és halmom környékét, és esőt adok a maga idejében: az áldás esője lesz az. ²⁷A mező fái megtermik gyümölcsüket, és a föld megadja termését; biztonságban élnek majd földjükön. És megtudják, hogy én vagyok az ő Atyjuk, amikor összetöröm jármuk rúdját, és kiszabadítom őket azoknak a kezéből, akik leigázták őket. ²⁸Nem lesznek többé a népek prédájává, és nem falják fel őket a vadállatok sem; biztonságban élnek majd, és senki sem rettenti meg őket. ²⁹Híres termőföldet adok nekik, és nem pusztítja őket többé éhínség azon a földön, és nem viselik többé a népek gyalázatát. ³⁰Akkor megtudják, hogy én, az ő Atyjuk, velük vagyok, és hogy ők, Izráel háza, az én népem – így szól a mindenható Atya. ³¹Ti vagytok az én juhaim, az én legelőm nyája, én pedig a ti Atyátok vagyok – így szól a mindenható Atya.”