Atyánk szövetsége a Hórebnél
Mózes megismétli a tíz igét egy új nemzedéknek, és kitart amellett, hogy a szövetség velük köttetett, nem csak szüleikkel. A szombat itt a felidézett szolgaságon alapul. A tűztől megrémült nép arra kéri Mózest, hogy hallgasson helyettük, Atyánk pedig azt kívánja, bárcsak megmaradna a szívük.
5 1Mózes összehívta egész Izráelt, és ezt mondta nekik: „Halld, Izráel, a rendelkezéseket és döntéseket, amelyeket ma a fületek hallatára hirdetek! Tanuljátok meg, és gondosan tartsátok meg őket!” 2Atyánk szövetséget kötött velünk a Hórebnél. 3Nem atyáinkkal kötötte Atyánk ezt a szövetséget, hanem velünk, akik ma itt mindnyájan élünk. 4Színről színre beszélt veletek Atyánk a hegyen, a tűz közepéből.
5Abban az időben én álltam Atyánk és közétek, hogy elmondjam nektek Atyánk szavát, mert féltetek a tűztől, és nem mentetek fel a hegyre. Ő ezt mondta:
6„Én vagyok a te Atyád, aki kihoztalak Egyiptomból, a szolgaság házából.
7Ne legyenek más isteneid rajtam kívül!
8Ne készíts magadnak faragott képet, semmihez sem hasonlót, ami fönt az égben, lent a földön vagy a föld alatt a vizekben van! 9Ne borulj le előttük, és ne szolgáld őket, mert én, a te Atyád, féltőn szerető Atya vagyok, aki megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat harmad- és negyedízig, akik gyűlölnek engem, 10de hűséges szeretetet tanúsítok ezer nemzedéken át azok iránt, akik szeretnek engem, és megtartják parancsolataimat.
11Ne mondd ki hiába Atyád nevét, mert nem hagyja Atyánk büntetlenül azt, aki hiába mondja ki a nevét!
12Tartsd meg a szombat napját, hogy megszenteld, ahogyan megparancsolta neked Atyád! 13Hat napon át dolgozz, és végezd minden munkádat, 14de a hetedik nap Atyád szombatja. Semmiféle munkát ne végezz, se te, se fiad vagy lányod, se szolgád vagy szolgálólányod, se ökröd, szamarad vagy bármilyen jószágod, se a jövevény, aki a kapuidon belül lakik, hogy szolgád és szolgálólányod is megpihenjen, akárcsak te! 15Emlékezz arra, hogy szolga voltál Egyiptomban, de Atyád kihozott onnan erős kézzel és kinyújtott karral. Ezért parancsolta meg neked Atyád, hogy tartsd meg a szombat napját.
16Tiszteld apádat és anyádat, ahogyan megparancsolta neked Atyád, hogy hosszú ideig élj, és jó dolgod legyen azon a földön, amelyet Atyád ad neked!
17Ne ölj!
18Ne paráználkodj!
19Ne lopj!
20Ne tanúskodj hamisan felebarátod ellen!
21Ne kívánd felebarátod feleségét, és ne kívánd felebarátod házát, mezejét, szolgáját vagy szolgálólányát, ökrét, szamarát, se bármit, ami felebarátodé!”
22Ezeket a szavakat mondta Atyánk egész gyülekezeteteknek a hegyen, a tűz, a felhő és a sűrű homály közepéből, hangos szóval; semmit sem tett hozzá. Felírta őket két kőtáblára, és nekem adta. 23Amikor meghallottátok a hangot a sötétségből, miközben a hegy tűzben lángolt, odajöttetek hozzám törzseitek fejei és véneitek mind,
24és ezt mondtátok: „Nézd, Atyánk megmutatta nekünk dicsőségét és nagyságát, és hallottuk a hangját a tűzből. Ma láttuk, hogy Atyánk emberrel beszél, és az ember mégis életben maradt. 25De most miért haljunk meg? Hiszen ez a nagy tűz megemészt minket. Ha még tovább halljuk Atyánk hangját, meghalunk. 26Mert van-e olyan ember, aki hallotta az élő Atya hangját a tűz közepéből beszélni, ahogyan mi, és életben maradt? 27Menj közel, és hallgasd meg mindazt, amit Atyánk mond, aztán mondd el nekünk mindazt, amit Atyánk mond neked, mi pedig meghallgatjuk, és megtesszük.”
28Atyánk meghallotta szavaitokat, amelyeket hozzám intéztetek, és ezt mondta nekem Atyánk: „Hallottam ennek a népnek a szavait, amelyeket hozzád intéztek. Jól mondtak mindent. 29Bárcsak mindig ilyen maradna a szívük, hogy féljenek engem, és megtartsák minden parancsomat, hogy jó dolguk legyen nekik és fiaiknak örökké! 30Menj, és mondd meg nekik: »Térjetek vissza a sátraitokba!« 31Te pedig állj ide mellém, és elmondom neked az egész parancsolatot, a rendelkezéseket és döntéseket, amelyekre tanítanod kell őket, hogy megtegyék azon a földön, amelyet nekik adok birtokul.”
32Gondosan tegyétek hát azt, amit megparancsolt nektek Atyátok; ne térjetek le se jobbra, se balra! 33Mindig azon az úton járjatok, amelyet Atyátok parancsolt nektek, hogy éljetek, jó dolgotok legyen, és hosszú ideig maradjatok azon a földön, amelyet birtokba vesztek.