Jeruzsálem ostroma és bukása

Az ostrom éhínséggel és a fal áttörésével ért véget. Cidkijá fiait a szeme láttára ölték meg, aztán őt megvakították. A templomot felgyújtották, a népet elhurcolták, a helytartót meggyilkolták. A fejezet azzal zárul, hogy a száműzött király Babilon asztalánál étkezik.

25. fejezet.

Cidkijá uralkodásának kilencedik évében, a tizedik hónap tizedik napján Nebukadneccar, Babilon királya egész seregével felvonult Jeruzsálem ellen, tábort ütött előtte, és ostromfalat épített köré. A város ostrom alatt maradt Cidkijá király tizenegyedik évéig. A negyedik hónap kilencedik napjára olyan súlyos lett az éhínség a városban, hogy az ország népének nem volt mit ennie. Betörtek a város falán, és bár a babiloniak körülvették a várost, az egész sereg éjnek idején elmenekült a két fal közötti kapun át, amely a király kertje mellett volt, és az Arábá felé tartott. A babiloni sereg üldözőbe vette a királyt, és utolérte Jerikó síkságán, az egész serege pedig szétszóródott mellőle. Elfogták a királyt, felvitték Babilon királyához Riblába, és ítéletet mondtak fölötte. Cidkijá fiait a szeme láttára megölték, őt magát pedig megvakították, bronzbilincsbe verték, és Babilonba vitték.

Az ötödik hónap hetedik napján – Nebukadneccarnak, Babilon királyának tizenkilencedik évében – Jeruzsálembe érkezett Nebuzaradán, a testőrség parancsnoka, Babilon királyának szolgája. Felgyújtotta Atyánk házát és a királyi palotát, meg Jeruzsálem összes házát; minden nagy házat felgyújtott. A testőrség parancsnokának vezetésével az egész babiloni sereg lerombolta a Jeruzsálemet körülvevő falakat. Nebuzaradán, a testőrség parancsnoka, fogságba vitte a városban megmaradt többi embert, azokat a szökevényeket, akik átálltak Babilon királyához, meg a sokaság maradékát. A testőrség parancsnoka azonban az ország legszegényebbjei közül néhányat ott hagyott, hogy a szőlőket és a szántóföldeket műveljék.

A babiloniak darabokra törték a bronzoszlopokat, a mozgatható állványokat és a bronztengert, amelyek Atyánk házában voltak, a bronzot pedig elvitték Babilonba. Elvitték a fazekakat, a lapátokat, a koppantókat, a tálakat és minden bronzeszközt, amellyel a templomban szolgáltak. A testőrség parancsnoka elvitte a szenesserpenyőket és a hintőedényeket, mindazt, ami színaranyból és színezüstből volt. A két oszlop, a tenger és a mozgatható állványok, amelyeket Salamon készíttetett Atyánk házához – mindezek bronzát meg sem lehetett mérni. Mindegyik oszlop huszonhét láb magas volt, a tetején négy és fél láb magas bronz oszlopfővel, amelyet bronzból készült gránátalmás hálódísz vett körül. A másik oszlop is ugyanilyen volt, a maga hálódíszével.

A testőrség parancsnoka elfogta Serájá főpapot, Cefanjá másodpapot és a három ajtóőrt. A városból elvitte azt a főtisztet, aki a harcosok fölött állt, öt királyi tanácsadót, akiket ott talált, a hadseregparancsnok írnokát, aki hadba sorozta az ország népét, és hatvan közembert, akiket a városban talált. Nebuzaradán, a testőrség parancsnoka, Babilon királyához vitte őket Riblába. Ott Riblában, Hamát földjén Babilon királya lesújtott rájuk, és megölte őket. Így vitték fogságba Júdát a földjéről.

Gedalját az ország élére állítják

Nebukadneccar, Babilon királya, Gedalját, Ahikám fiát, Sáfán unokáját tette helytartóvá a Júdában megmaradt nép fölött. Amikor a seregek összes parancsnoka és embereik meghallották, hogy Babilon királya Gedalját tette helytartóvá, elmentek hozzá Micpába: Jismáel, Netanjá fia, Jóhánán, Káréah fia, Serájá, a netófái Tanhumet fia, és Jaazanjá, a maakái ember fia, embereikkel együtt. Gedalja megesküdött nekik és embereiknek, és ezt mondta: „Ne féljetek a babiloni tisztviselőktől! Lakjatok az országban, szolgáljátok Babilon királyát, és jó dolgotok lesz!”

A hetedik hónapban Jismáel, Netanjá fia, Elisámá unokája, aki királyi vérből származott, eljött tíz emberrel, és lesújtott Gedaljára, megölve őt a vele lévő júdaiakkal és babiloniakkal együtt Micpában. Ekkor az egész nép, kicsinytől nagyig, a seregek parancsnokaival együtt elmenekült Egyiptomba, mert féltek a babiloniaktól.

Remény a fogságba vitt királynak

Jójákinnak, Júda királyának fogságba vitele harminchetedik évében, abban az évben, amikor Evil-Meródak lett Babilon királya, kegyébe fogadta Jójákint, és kiszabadította a börtönből a tizenkettedik hónap huszonhetedik napján. Barátságosan beszélt vele, és rangban feljebb ültette azoknál a királyoknál, akik vele voltak Babilonban. Jójákin levetette a börtönruháját, és élete végéig rendszeresen a király asztalánál étkezett. A király napról napra rendszeres ellátást adott neki, egész életében.