A király menyegzőjének napja

Az asszony a sötét városban keresi azt, akit szeret, megkérdezi az őröket, aztán megtalálja, és nem engedi el, amíg be nem viszi anyja házába. Aztán más hangok nézik, ahogy Salamon őrökkel kísért hordszéke közeledik, a királyt pedig megkoronázták menyegzője napján.

3. fejezet.

Fekvőhelyemen az éjszakán át kerestem azt, akit lelkem szeret; kerestem, de nem találtam. Most felkelek, és bejárom a várost, az utcákat és a tereket; keresem azt, akit lelkem szeret. Kerestem, de nem találtam. Rám találtak az őrök, akik a várost járták. „Láttátok azt, akit lelkem szeret?” Alig mentem el mellettük, máris megtaláltam azt, akit lelkem szeret. Megragadtam, és nem engedtem el, míg be nem vittem anyám házába, annak a szobájába, aki engem foganott. Kérlek titeket, Jeruzsálem leányai, a gazellákra és a mező szarvasünőire: ne ébresszétek, ne keltsétek fel a szerelmet, amíg maga nem akarja.

Ki az, aki feljön a pusztából, mint a füstoszlopok, mirhától és tömjéntől illatozva, a kereskedő mindenféle illatos porával? Íme, Salamon gyaloghintója az, hatvan vitézzel körülötte, Izráel vitézei közül, mindnyájan kardot fogva, harcban jártasak, mindegyiküknek ott a kardja az oldalán, az éjszaka rettegése ellen. Salamon király gyaloghintót készíttetett magának a Libánon fájából. Oszlopait ezüstből készíttette, támláját aranyból, ülését bíborból; belsejét szeretettel díszítették ki Jeruzsálem leányai. Jöjjetek ki, Sion leányai, és nézzétek Salamon királyt a koronával, amelyet anyja a fejére tett menyegzője napján, szíve örömének napján.