Élet a Lélekben

Ez a válasz a hetedik fejezet kimerült kiáltására. Nincs többé kárhoztatás, és a Lélek a rabszolgákból gyermekeket csinál, akik Abbának szólítják Atyánkat. Pál sosem tetteti, hogy a szenvedésnek vége: a teremtés sóhajtozik, mi is sóhajtozunk, és az imádság cserben hagy. Mégis kitart amellett, hogy semmi sem választhat el minket a szeretettől.

8. fejezet.

Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak. A Krisztus Jézusban az élet Lelkének törvénye megszabadított téged a bűn és a halál törvényétől. Mert ami a törvénynek lehetetlen volt, mivel erőtlen volt a test miatt, azt tette meg Atyánk: tulajdon Fiát küldte el a bűnös testhez hasonló formában, bűnért való áldozatként, és elítélte a bűnt a testben, hogy a törvény igaz követelése teljesedjen be bennünk, akik nem a test szerint járunk, hanem a Lélek szerint. Akik a test szerint élnek, arra törekszenek, amit a test akar; akik pedig a Lélek szerint élnek, arra, amit a Lélek akar. Mert a testre irányuló gondolkodás halál, a Lélekre irányuló gondolkodás pedig élet és békesség. Mert a test uralma alatt álló gondolkodás ellenségeskedés Atyánkkal; nem veti alá magát Atyánk törvényének – sőt, nem is tudja. Akik a bűnös természet uralma alatt állnak, nem lehetnek kedvesek Atyánk előtt.

Ti azonban nem a testben vagytok, hanem a Lélekben, ha ugyan Atyánk Lelke lakik bennetek. Akiben pedig nincs meg a Krisztus Lelke, az nem az övé. Ha pedig Krisztus bennetek van, a test halott a bűn miatt, a Lélek viszont élet az igazság által. Ha tehát Atyánk Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor az, aki feltámasztotta Krisztust a halottak közül, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által.

Ezért tehát, testvéreim, adósok vagyunk – de nem a testnek, hogy a test szerint éljünk. Mert ha a test szerint éltek, meg fogtok halni; de ha a Lélek által megölitek a test cselekedeteit, élni fogtok. Mert akiket Atyánk Lelke vezet, azok mind Atyánk gyermekei. Nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét félelembe essetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által így kiáltunk: „Abbá, Atya!” ^a Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy Atyánk gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekek, akkor örökösök is – Atyánk örökösei, Krisztus örököstársai, ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.

A teremtett világ az Atya gyermekeire vár

Mert úgy gondolom, hogy e jelen kor szenvedései semmik ahhoz a dicsőséghez képest, amely majd láthatóvá lesz rajtunk. Mert a teremtett világ sóvárogva várja Atyánk gyermekeinek megjelenését. A teremtett világ ugyanis a hiábavalóságnak vettetett alá – nem önként, hanem az által, aki alávetette – reménységben, hogy maga a teremtett világ is megszabadul a romlandóság szolgaságából Atyánk gyermekeinek dicsőséges szabadságára. Hiszen tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és vajúdik mind a mai napig. És nemcsak a teremtett világ, hanem mi magunk is – akik a Lélek zsengéjét kaptuk – sóhajtozunk magunkban, sóvárogva várva, hogy helyreálljon teljes fiúságunk: testünk megváltását. Mert ebben a reménységben menekültünk meg. Az a reménység viszont, amelyet már látunk, nem is reménység – hiszen ki reménykedik abban, amit már lát? Ha pedig abban reménykedünk, amit nem látunk, akkor állhatatosan várjuk.

Ugyanígy segít a Lélek is erőtlenségünkön: mert nem tudjuk, hogy miért imádkozzunk úgy, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk szavakba nem foglalható sóhajtásokkal. Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert a Lélek Atyánk akarata szerint jár közben a szentekért.

Azt pedig tudjuk, hogy akik Atyánkat szeretik, azoknak minden a javukra válik, azoknak, akiket terve szerint elhívott. Mert akiket eleve ismert, azokat eleve arra is rendelte, hogy Fia képmásához formálódjanak, hogy ő legyen az elsőszülött sok testvér között. ^b Akiket pedig eleve elrendelt, azokat el is hívta; akiket elhívott, azokat meg is igazította; akiket megigazított, azokat meg is dicsőítette.

Mit mondjunk tehát minderre? Ha Atyánk velünk van, ki lehet ellenünk? Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta – hogyne ajándékozna nekünk vele együtt ingyen mindent? Ki emelne vádat Atyánk választottai ellen? Atyánk az, aki megigazít. Ki az, aki kárhoztat? Krisztus Jézus, aki meghalt, sőt feltámadt, aki Atyánk jobbján van, és esedezik is értünk.

Ki választhat el minket Krisztus szeretetétől? Nyomorúság, szorongattatás, üldözés, éhínség, mezítelenség, veszedelem vagy fegyver? Amint meg van írva: „Teérted gyilkolnak minket egész nap, levágásra szánt juhoknak tekintenek minket.”

De mindezekben több mint győztesek vagyunk az által, aki szeretett minket. Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket Atyánk szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van.