Szabaddá lettünk, hogy az Atyához tartozzunk
A törvény jó, és éppen ez a baj. Pál a házassági törvénnyel magyarázza el, hogyan szabadulunk fel arra, hogy Atyánkéi legyünk. Aztán belülről írja le a csapdát: akarja a jót, mégis a rosszat teszi, és nézi, ahogy a meghasonlott énje alulmarad. A kiáltása nem tanítás, hanem kimerültség: ki szabadít meg engem?
7 1Vagy nem tudjátok, testvéreim – hiszen olyanokhoz szólok, akik ismerik a törvényt –, hogy a törvény csak addig uralkodik az emberen, amíg él? 2A férjes asszonyt törvény köti a férjéhez, amíg az él; de ha a férje meghal, felszabadul a férj törvénye alól. 3Amíg a férje él, házasságtörőnek számít, ha más férfié lesz; de ha a férje meghal, szabaddá lesz attól a törvénytől, és nem házasságtörő, ha máshoz megy feleségül. 4Ezért, testvéreim, ti is meghaltatok a törvénynek Krisztus teste által, hogy máséi legyetek: azé, aki feltámadt a halottak közül, hogy gyümölcsöt teremjünk Atyánknak. 5Mert amikor testben éltünk, a bűnös szenvedélyek, amelyeket a törvény ébresztett, azon munkálkodtak testünkben, hogy a halálnak teremjenek gyümölcsöt. 6Most azonban, miután meghaltunk annak, ami fogva tartott, megszabadultunk a törvénytől, így a Lélek új útján szolgálunk, nem pedig a betű régi módja szerint.
A törvény leleplezi a bűn hatalmát
7Mit mondjunk tehát? A törvény bűn? Semmiképpen! De a bűnt nem ismertem volna meg, csak a törvény által, és a kívánságról sem tudtam volna, ha a törvény nem mondta volna: „Ne kívánd azt, ami nem a tiéd!” 8De a bűn, alkalmat találva a parancsolat által, mindenféle kívánságot ébresztett bennem. Mert törvény nélkül a bűn halott. 9Én egykor törvény nélkül éltem, de amikor eljött a parancsolat, a bűn életre kelt, én pedig meghaltam. 10Így rájöttem, hogy éppen az a parancsolat, amelynek életet kellett volna adnia, halált hozott nekem. 11Mert a bűn, alkalmat találva a parancsolat által, megtévesztett, és a parancsolat által megölt. 12Így tehát a törvény szent, a parancsolat is szent, igaz és jó.
13Akkor talán a jó okozta a halálomat? Semmiképpen! Hanem a bűn, hogy nyilvánvalóvá legyen bűn volta, a jó által okozott nekem halált, hogy a bűn a parancsolat által mérhetetlenül bűnössé legyen. 14Mert tudjuk, hogy a törvény lelki, én azonban testi vagyok, a bűnnek eladva. 15Mert nem értem, mit teszek, hiszen nem azt teszem, amit akarok, hanem azt, amit gyűlölök. 16Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor elismerem a törvényről, hogy jó. 17Így most már nem is én teszem azt, hanem a bennem lakó bűn. 18Mert tudom, hogy nem lakik bennem, vagyis a testemben, jó. Mert a jó akarása megvan bennem, de arra, hogy véghez is vigyem, nem vagyok képes. 19Mert nem a jót teszem, amelyet akarok, hanem a rosszat cselekszem, amelyet nem akarok. 20Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor már nem én teszem, hanem a bennem lakó bűn. 21Azt a törvényt találom tehát magamban, hogy bár a jót akarom tenni, a rossz van kéznél. 22Mert belső emberem szerint gyönyörködöm Atyánk törvényében, 23de tagjaimban más törvényt látok, amely harcol az értelmem törvénye ellen, és foglyul ejt a bűn törvényének, amely tagjaimban működik. 24Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből? 25Hála legyen Atyánknak a mi Urunk, Jézus Krisztus által! Így tehát én magam értelmemmel Atyánk törvényének szolgálok, testemmel azonban a bűn törvényének.