A gazdagság nem vezet haza

A karmesternek. Kórah fiainak zsoltára.

Talány gazdagnak és szegénynek egyaránt: senki sem elég gazdag ahhoz, hogy kiváltsa testvérét a halálból. Az okos és az ostoba ugyanúgy hátrahagyja a pénzét. A zsoltáros reménye máshol van — Atyánk magához veszi őt.

49. fejezet.

Halljátok meg ezt, ti népek mind, figyeljetek, akik a világon éltek, alacsonyak és magasak, gazdagok és szegények egyaránt. Szám bölcsességet szól, szívem elmélkedése értelmet ad. Fülemet a példázat felé fordítom, lanttal fejtem meg talányomat. Miért félnék, amikor eljönnek a gonosz napok, amikor körülvesz azok gonoszsága, akik gáncsot vetnének nekem, akik vagyonukban bíznak, és nagy gazdagságukkal kérkednek? Bizony, senki sem válthatja meg a testvérét, sem váltságdíjat nem adhat érte Atyánknak, mert az élet váltságdíja drága, egyetlen fizetség sem elég soha, hogy örökké éljen, és ne lássa meg a sírt. Hiszen látja, hogy a bölcsek is meghalnak, a balga és az esztelen egyaránt elpusztul, és másokra hagyják vagyonukat. Sírjuk lesz otthonuk örökre, lakóhelyük nemzedékről nemzedékre, bár földeket neveztek el magukról. Az ember pompája ellenére sem marad meg, olyan, mint az állatok, amelyek elpusztulnak. Ez azoknak az útja, akik ostobán elbizakodottak, és akik utánuk helyeslik szavaikat.

Mint juhok, a sírba kerülnek, és a halál legelteti őket. Reggel az igazak uralkodnak rajtuk, testük elenyészik a sírban, távol pompás otthonuktól. De Atyánk megváltja életemet a sír hatalmából, bizonyosan magához fogad engem. ^a

Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha háza fénye növekszik, mert semmit sem visz magával, amikor meghal, nem követi őt le a fénye. Bár míg él, boldognak tartja magát – és dicsérnek téged, amikor jól bánsz magaddal, atyái nemzedékéhez csatlakozik, akik soha többé nem látják meg a világosságot. Az ember, minden pompája ellenére, ha nincs értelme, olyan, mint az állatok, amelyek elpusztulnak.