Hűséges szeretete örökké tart

Ugyanaz a történet a másik oldalról, vallomásként. Felejtettek a tengernél, sóvárogtak a pusztában, elkészítették a borjút, feláldozták saját gyermekeiket. Atyánk újra meg újra kiszolgáltatta őket, meghallotta kiáltásukat, és mégis megemlékezett szövetségéről.

106. fejezet.

Halleluja! Adjatok hálát Atyánknak, mert jó; hűséges szeretete örökké tart.

Ki tudná elbeszélni Atyánk hatalmas tetteit, vagy hirdetni minden dicséretét? Boldogok, akik megőrzik az igazságosságot, akik mindig azt teszik, ami helyes.

Emlékezz meg rólam, Atyánk, azzal a kegyelemmel, amelyet néped iránt tanúsítasz; jöjj hozzám szabadításoddal, hogy lássam választottaid boldogulását, örüljek néped örömében, és ujjongjak örökségeddel együtt.

Vétkeztünk, akárcsak atyáink; rosszat tettünk, gonoszul cselekedtünk. Amikor atyáink Egyiptomban voltak, nem figyeltek csodáidra; nem emlékeztek hűséges szereteted bőségére, hanem fellázadtak a tengernél, a Vörös-tengernél. ^a Ő mégis megszabadította őket nevéért, hogy megismertesse hatalmas erejét. Megdorgálta a Vörös-tengert, és az kiszáradt; átvezette őket a mély vizeken, mint a pusztán. Megszabadította őket gyűlölőjük kezéből, és megváltotta őket az ellenség kezéből. A vizek elborították ellenségeiket; egy sem maradt meg közülük. Akkor hittek szavainak, és énekelték dicséretét.

De hamar elfeledték tetteit; nem várták meg tanácsát. A pusztában mohó kívánságnak engedtek, és a sivatagban próbára tették Atyánkat. Megadta nekik, amit kértek, de sorvasztó betegséget küldött közéjük. A táborban irigykedni kezdtek Mózesre, és Áronra, Atyánk szentjére. Megnyílt a föld, és elnyelte Dátánt, és betemette Abirám csapatát. Tűz lobbant fel csapatuk ellen; láng égette el a gonoszokat.

A Hórebnél borjút készítettek, és leborultak egy öntött bálvány előtt. Felcserélték dicsőségüket egy fűevő ökör képmására. Elfeledték Atyánkat, Szabadítójukat, aki nagy dolgokat tett Egyiptomban, csodákat Hám földjén, félelmetes tetteket a Vörös-tengernél. ^b Ezért azt mondta, hogy elpusztítja őket – ha Mózes, az ő választottja, nem állt volna a résre előtte, hogy elfordítsa pusztító haragját róluk.

Majd megvetették a gyönyörűséges földet; nem hittek ígéretének. Zúgolódtak sátraikban, és nem hallgattak Atyánk szavára. Ezért fölemelte kezét, és megesküdött, hogy elhullatja őket a pusztában, hogy utódaikat elhullatja a nemzetek között, és szétszórja őket az országokban.

Odaszegődtek a peóri Baalhoz, és élettelen isteneknek bemutatott áldozatokat ettek. Tetteikkel haragra ingerelték, és csapás tört ki közöttük. De Fineás fölállt, és közbelépett, és megszűnt a csapás. Ezt igazságul számították be neki, nemzedékről nemzedékre, örökké. A Meríbá vizeinél megharagították, és Mózes miattuk bajba került, mert megkeserítették a lelkét, és meggondolatlanul beszélt.

Nem pusztították el a népeket, ahogyan Atyánk megparancsolta nekik, hanem elvegyültek a nemzetek között, és eltanulták szokásaikat. Bálványaikat szolgálták, amelyek csapdává lettek számukra. Feláldozták fiaikat és leányaikat a démonoknak. Ártatlan vért ontottak, fiaik és leányaik vérét, akiket Kánaán bálványainak áldoztak, és vértől szennyeződött be az ország. Tisztátalanná lettek tetteik által, és paráználkodtak cselekedeteikkel.

Ezért fellángolt Atyánk haragja népe ellen, és megutálta örökségét. A nemzetek kezébe adta őket, és gyűlölőik uralkodtak rajtuk. Ellenségeik elnyomták őket, és hatalmuk alá kerültek. Sokszor megszabadította őket, de ők terveikkel egyre lázadoztak, és elmerültek bűnükben. Ő mégis rátekintett nyomorúságukra, amikor meghallotta kiáltásukat. Megemlékezett értük szövetségéről, és megenyhült hűséges szeretete bősége szerint. Könyörületre indította irántuk mindazokat, akik fogságba vitték őket.

Szabadíts meg minket, Atyánk, és gyűjts össze a nemzetek közül, hogy hálát adjunk szent nevednek, és ujjongva dicsérjünk téged.

Áldott legyen Izráel Atyja, öröktől fogva mindörökké! És mondja az egész nép: „Ámen!” Halleluja!