Köszöntés Filemonnak és Appiának
Pál rövid, személyes kérése egy rabszolgatartóhoz, hogy fogadja vissza szökött rabszolgáját, Onézimoszt, aki most testvér Krisztusban.
1 1Pál, Krisztus Jézus foglya, és Timóteus, a testvérünk, Filemonnak, a kedves barátunknak és munkatársunknak, 2Appiának, a testvérünknek, Arkhipposznak, a bajtársunknak, és a házadban összegyűlő gyülekezetnek: 3Kegyelem nektek és békesség Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.
Hálát adok Filemonért
4Mindig hálát adok Atyámnak, amikor megemlékezem rólad imádságaimban, 5mert hallok a szeretetedről és a hitedről, amellyel az Úr Jézus és minden szentje iránt vagy. 6Imádkozom, hogy a hitben való közösséged hatékonnyá váljon, amikor felismered minden jót, ami Krisztusban a miénk. 7A szereteted nagy örömöt és vigasztalást szerzett nekem, testvérem, mert felüdítetted a szentek szívét.
Kérés, nem parancs
8Ezért, bár Krisztusban elég bátor volnék, hogy megparancsoljam neked azt, ami helyes, 9inkább a szeretetre hivatkozva kérlek – én, Pál, az öregember, most pedig Krisztus Jézus foglya is. 10A gyermekemért, Onézimoszért kérlek, akinek az apjává lettem a bilincseimben. 11Egykor haszontalan volt számodra, most azonban hasznos neked is, nekem is. a a v11 Az Onézimosz név azt jelenti: „hasznos” – Pál játékosan a szökött rabszolga saját nevét teszi kérésének középpontjává. 12Visszaküldöm hozzád őt – és ezzel a saját szívemet küldöm. 13Szerettem volna magamnál tartani, hogy helyetted szolgáljon nekem, amíg az evangéliumért bilincsekben vagyok. 14De nem akartam semmit sem tenni a beleegyezésed nélkül, hogy a jótetted ne kényszerből, hanem önként történjék. 15Talán éppen azért szakadt el tőled egy rövid időre, hogy örökre visszakapd, 16már nem mint rabszolgát, hanem rabszolgánál többet: mint szeretett testvért, különösen nekem, de még inkább neked, test szerint is, az Úrban is.
17Ha tehát társadnak tartasz, fogadd őt úgy, ahogyan engem fogadnál. 18Ha pedig valamivel megbántott, vagy tartozik valamivel, írd az én számlámra. 19Én, Pál, írom ezt a saját kezemmel: majd megfizetem – nem is szólva arról, hogy te önmagaddal is nekem tartozol. 20Igen, testvérem, tedd meg nekem ezt a szívességet az Úrban: üdítsd fel a szívemet Krisztusban!
21Engedelmességedben bízva írok neked, mert tudom, hogy többet is megteszel, mint amit kérek.
22Egyúttal készíts nekem vendégszobát is, mert remélem, hogy imádságaitok által kegyelmesen visszaajándékoznak nektek.
23Köszönt téged Epafrász, fogolytársam Krisztus Jézusban, 24és Márk, Arisztarkhosz, Démász meg Lukács, a munkatársaim.
25Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen a lelketekkel! Ámen.