Atyánk megszólalt
Mélyreható prédikáció, amely megmutatja, hogy Krisztus nagyobb az angyaloknál, Mózesnél és a régi papságnál – Ő a nagy Főpap, aki megnyitja az utat Atyánkhoz.
1 1Régen sokszor és sokféleképpen szólt mennyei Atyánk atyáinkhoz a próféták által. 2Ezekben a végső napokban pedig a Fia által szólt hozzánk, akit mindennek örökösévé tett, és aki által a világmindenséget teremtette. 3A Fiú Atyánk dicsőségének ragyogása, lényének tökéletes képmása, aki hatalmas szavával fenntart mindent. Miután elvégezte a bűnöktől való megtisztítást, leült a magasságban a Felség jobbjára. 4Annyival nagyobb lett az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt, mint amilyen az övék.
5Mert melyik angyalnak mondta valaha Atyánk: „Te vagy az én Fiam, ma lettem Atyáddá”? Vagy ismét: „Én Atyja leszek, és ő a Fiam lesz”? a a v5 Atyánk itt két ószövetségi ígéret szavait mondja ki — a 2. zsoltárt és a Dávidnak adott ígéretet —, és az Újszövetség megmutatja, hogy ezek Jézusban, az örökkévaló Fiúban teljesednek be.
Magasan az angyalok fölött
6És ismét, amikor bevezeti az elsőszülöttet a világba, így szól: „Imádja őt minden angyalom!” 7Az angyalokról ezt mondja: „Angyalait szelekké teszi, és szolgáit tűz lángjává.”
8A Fiúról pedig így szól: „A te trónod, ó, Isten, örökkön örökké megmarad, és országod jogara az igazság jogara. b b v8 Ebben az ószövetségi idézetben Atyánk a Fiúhoz szól, és Istennek nevezi őt — ez a Biblia legvilágosabb vallomása arról, hogy a Fiú részese az Atya saját isteni mivoltának. 9Szeretted az igazságot, és gyűlölted a gonoszságot, ezért kent fel téged Atyánk, a te Atyád, az öröm olajával társaid fölött.”
10És: „Te, Uram, kezdetben megvetetted a föld alapjait, és kezed műve az ég. c c v10 Az Atya itt Úrként szólítja meg a Fiút, és őt nevezi meg annak, aki a föld alapját megvetette. A Fiú teremtő munkáját, amelyről a 2. vers beszél, most maga az Atya mondja ki. 11Azok elpusztulnak, de te megmaradsz, és mind elavulnak, mint a ruha. 12Összegöngyölöd őket, mint egy köntöst, és mint a ruha, elváltoznak. De te ugyanaz maradsz, és esztendeid soha nem érnek véget.”
13De melyik angyalnak mondta valaha Atyánk: „Ülj a jobbom felől, míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem”?
14Vajon nem szolgáló lelkek-e mindnyájan, akiket azok szolgálatára küldött, akik örökölni fogják az üdvösséget?
