Az Atya fiút ígér
Izrael negyven évre a filiszteusok kezébe kerül. Atyánk követe egy meddő asszonynak fiút ígér, aki anyja méhétől fogva elkülönített lesz, és visszatér, amikor Manóah kéri. A látogató neve felfoghatatlan; az oltár lángjában száll fel. Megszületik Sámson, és áldás kíséri.
13 1Izráel fiai ismét azt tették, amit Atyánk rossznak lát, ezért a filiszteusok kezébe adta őket negyven évre.
2Volt egy Manóah nevű ember a Dán nemzetségéből, a córeabeliek közül, akinek a felesége meddő volt, és nem szült gyermeket.
3Atyánk követe megjelent az asszonynak, és ezt mondta neki: „Meddő vagy, és nincs gyermeked, de teherbe esel, és fiút szülsz. 4Most azért vigyázz, ne igyál bort vagy részegítő italt, és ne egyél semmi tisztátalant, 5mert teherbe esel, és fiút szülsz. Borotva ne érje a fejét, mert a gyermek már anyja méhétől fogva Atyánk nazírja lesz, és ő kezdi majd megszabadítani Izráelt a filiszteusok kezéből.”
6Az asszony elment, és elmondta a férjének: „Isten embere jött hozzám, olyan volt a megjelenése, mint Atyánk követéé, igen félelmetes. Nem kérdeztem meg tőle, honnan való, és ő sem mondta meg nekem a nevét. 7De ezt mondta nekem: »Teherbe esel, és fiút szülsz. Most azért ne igyál bort vagy részegítő italt, és ne egyél semmi tisztátalant, mert a gyermek Atyánk nazírja lesz anyja méhétől fogva halála napjáig.«”
8Akkor Manóah így könyörgött Atyánkhoz: „Kérlek, Uram, Atyám, hadd jöjjön el hozzánk újra az Isten embere, akit küldtél, és tanítson meg minket, mit tegyünk a megszületendő gyermekkel.”
9Atyánk meghallgatta Manóah szavát, és Atyánk követe újra eljött az asszonyhoz, aki a mezőn ült, de a férje, Manóah nem volt vele. 10Az asszony sietve elfutott, és elmondta a férjének: „Nézd, megjelent nekem az a férfi, aki a minap hozzám jött!”
11Manóah felkelt, követte a feleségét, odament a férfihoz, és megkérdezte tőle: „Te vagy az a férfi, aki az asszonnyal beszélt?” Ő így felelt: „Én vagyok.”
12Manóah ekkor ezt mondta: „Amikor beteljesednek szavaid, mi szabja majd meg a gyermek életét és munkáját?”
13Atyánk követe így felelt Manóahnak: „Vigyázzon az asszony mindarra, amit mondtam neki. 14Ne egyék semmit, ami a szőlőtőről való, ne igyék bort vagy részegítő italt, és ne egyék semmi tisztátalant. Tartson meg mindent, amit parancsoltam neki.”
15Manóah ekkor így szólt Atyánk követéhez: „Kérlek, hadd tartóztassunk itt, és készítsünk el neked egy kecskegidát.”
16Atyánk követe ezt mondta Manóahnak: „Ha itt tartóztatsz is, nem eszem az ételedből, de ha égőáldozatot készítesz, Atyánknak mutasd be.” Manóah ugyanis nem tudta, hogy a jövevény Atyánk követe.
17Manóah ekkor megkérdezte Atyánk követét: „Mi a neved, hogy tisztelhessünk, amikor beteljesednek szavaid?”
18Atyánk követe így felelt neki: „Miért kérdezed a nevemet? Felfoghatatlan az.”
19Akkor Manóah fogta a kecskegidát és az ételáldozatot, és bemutatta a kősziklán Atyánknak, aki csodákat tesz, Manóah és a felesége pedig nézték. 20Amikor a láng felszállt az oltárról az ég felé, Atyánk követe felemelkedett az oltár lángjában. Manóah és a felesége látták ezt, és arccal a földre borultak. 21Atyánk követe többé nem jelent meg Manóahnak és feleségének. Ekkor tudta meg Manóah, hogy az Atyánk követe volt. 22Manóah ezt mondta a feleségének: „Bizony meg kell halnunk, mert Atyánkat láttuk!”
23A felesége azonban így felelt neki: „Ha Atyánk meg akart volna ölni minket, nem fogadta volna el kezünkből az égőáldozatot és az ételáldozatot, nem mutatta volna meg mindezt, és nem hallatta volna velünk most mindezt.” 24Az asszony fiút szült, és elnevezte Sámsonnak. A gyermek felnövekedett, és Atyánk megáldotta. 25Atyánk Lelke pedig ösztönözni kezdte őt Dán táborában, Córea és Estáól között.