Atyánk Izráel kezébe adja Ajt

Atyánk másodszorra kezükbe adja Ait, csapdával és színlelt meghátrálással, és királyát felakasztják. Aztán, furcsán a csaták közé ékelve, az egész gyülekezet – az idegenekkel együtt – két hegyen áll, miközben a törvény minden szavát, áldást és átkot, hangosan felolvassák.

8. fejezet.

Akkor Atyánk ezt mondta Józsuénak: „Ne félj, és ne csüggedj el! Vedd magad mellé az összes harcost, és vonulj fel Aj ellen! Kezedbe adtam Aj királyát, népét, városát és földjét. Úgy bánj Ajjal és királyával, ahogyan Jerikóval és királyával bántál! A zsákmányt és a jószágot azonban tartsátok meg magatoknak. Állíts csapdát a város mögött!”

Elindult tehát Józsué és az összes harcos Aj ellen. Kiválasztott harmincezer vitéz harcost, és éjnek idején elküldte őket. Ezt parancsolta nekik: „Rejtőzzetek el lesben a város mögött, de ne túl messze, és mindnyájan legyetek éberek! Én pedig az egész néppel együtt a város felé közeledem. Amikor kijönnek ellenünk, ahogy először is, megfutamodunk előttük. Utánunk jönnek majd, amíg el nem csaljuk őket a várostól, mert ezt mondják: »Megfutamodnak előttünk, ahogy először is.« Így hát megfutamodunk előttük. Ti pedig keljetek fel a lesből, és foglaljátok el a várost, mert Atyátok a kezetekbe adja! Amikor beveszitek a várost, gyújtsátok fel! Úgy cselekedjetek, ahogyan Atyánk parancsolta! Nézzétek, én parancsoltam ezt nektek.”

Józsué elküldte őket, ők pedig elmentek a leshelyre, és megálltak Bétel és Aj között, Ajtól nyugatra. Józsué azonban azon az éjszakán a nép között maradt. Józsué korán reggel fölkelt, szemlét tartott a nép fölött, majd Izráel véneivel együtt fölvonult a nép élén Aj ellen. Az összes harcos, aki vele volt, elindult, és addig vonult, amíg a várossal szembe nem ért, majd tábort ütött Ajtól északra. Köztük és Aj között pedig ott volt a völgy. Vett mintegy ötezer embert, és lesbe állította őket Bétel és Aj között, a várostól nyugatra. Így állították fel a népet: az egész tábort a várostól északra, az utóvédet pedig a várostól nyugatra. Józsué azon az éjszakán a völgy közepébe ment. Amikor Aj királya meglátta ezt, a város emberei sietve, korán reggel fölkeltek, és kivonultak Izráel ellen a harcba, a kijelölt helyre, az Arábá felé — ő és egész népe. Nem tudta azonban, hogy a város mögött les várja. ^a Józsué pedig egész Izráellel együtt hagyta, hogy visszaszorítsák őket, és a puszta felé menekültek. A városban levő egész nép összegyűlt, hogy üldözze őket. Üldözték Józsuét, és elszakadtak a várostól. Nem maradt senki Ajban és Bételben, aki ne vonult volna ki Izráel után. Nyitva hagyták a várost, és üldözték Izráelt.

Akkor Atyánk ezt mondta Józsuénak: „Nyújtsd ki Aj felé a kezedben levő dárdát, mert a kezedbe adom!” Józsué pedig kinyújtotta a kezében levő dárdát a város felé.

Abban a pillanatban, ahogy fölemelte a kezét, a lesben állók fölkeltek a helyükről, berohantak a városba, elfoglalták, és sietve fölgyújtották. Amikor Aj emberei hátrafordultak, látták, hogy a város füstje az ég felé száll, de sehová sem tudtak menekülni, mert a puszta felé futók visszafordultak üldözőik ellen. Amikor Józsué és egész Izráel látta, hogy a lesben állók elfoglalták a várost, és hogy száll a város füstje, megfordultak, és levágták Aj embereit. A többiek pedig kijöttek eléjük a városból, úgyhogy Aj emberei kétfelől Izráel közé kerültek. Izráel addig vágta őket, amíg senki sem maradt életben vagy menekült el közülük. Aj királyát azonban élve fogták el, és Józsué elé vitték.

Amikor Izráel végzett Aj minden lakójának megölésével a mezőn és a pusztában, ahová üldözték őket, és mindannyian kard által estek el, amíg senki sem maradt, egész Izráel visszatért Ajba, és kardélre hányta. Mindazok, akik azon a napon elestek, férfiak és nők, tizenkétezren voltak — Aj egész népe. Józsué nem húzta vissza a kezét, amelyben a dárdát tartotta, amíg ki nem irtotta Aj összes lakóját. Izráel csak annak a városnak a jószágát és zsákmányát tartotta meg magának, ahogyan Atyánk megparancsolta Józsuénak. Józsué pedig fölégette Ajt, és örök romhalmazzá, pusztasággá tette mind a mai napig. Aj királyát fára akasztotta estig. Naplementekor Józsué megparancsolta, hogy vegyék le a holttestét, és dobják a város kapujának bejáratához, majd nagy kőrakást emeltek fölé, amely még ma is ott van.

Izráel megújítja Atyánk szövetségét

Akkor Józsué oltárt épített Atyánknak, Izráel Istenének, az Ébál-hegyen, ahogyan Mózes, Atyánk szolgája megparancsolta Izráel fiainak, és ahogyan meg van írva Mózes törvénykönyvében: oltárt faragatlan kövekből, amelyeket vas nem érintett. Égőáldozatokat mutattak be rajta Atyánknak, és békeáldozatokat áldoztak. Ott, Izráel fiainak jelenlétében fölírta a kövekre Mózes törvényének másolatát, amelyet Mózes írt. Egész Izráel — a jövevény és a bennszülött egyaránt — a véneivel, elöljáróival és bíráival együtt ott állt a láda két oldalán, szemben a lévita papokkal, akik Atyánk szövetségládáját vitték. Felük a Garizim-hegy felé, felük az Ébál-hegy felé fordult, ahogyan korábban megparancsolta Mózes, Atyánk szolgája, hogy megáldják Izráel népét. Azután fölolvasta a törvény minden igéjét, az áldást és az átkot, pontosan úgy, ahogyan meg van írva a törvény könyvében. Nem volt egyetlen ige sem mindabból, amit Mózes parancsolt, amelyet Józsué föl ne olvasott volna Izráel egész gyülekezete előtt, az asszonyok, a gyermekek és a köztük élő jövevények előtt.