A gibeóniak rászedik Isten népét

A gibeoniak kopott sarukban, penészes kenyérrel érkeznek, és hosszú útra hivatkoznak. Izrael megvizsgálja az élelmüket, de Atyánkat nem kérdezi meg, és szövetséget esküszik. Három nap múlva kiderül a hazugság – az eskü azonban érvényben marad, így favágók lesznek.

9. fejezet.

Amikor ezt meghallotta a Jordánon túl a hegyvidéken, az alföldön és a nagy-tenger egész partvidékén a Libanon felé lakó összes király — a hettiták, az emóriak, a kánaániak, a perizziek, a hivviek és a jebúsziak —, egy akarattal összegyűltek, hogy együtt harcoljanak Józsué és Izráel ellen. Gibeón lakói pedig, amikor meghallották, mit tett Józsué Jerikóval és Ajjal, ők is cselhez folyamodtak: követnek álcázva magukat keltek útra, elnyűtt zsákokat és régi, megrepedt, foldozott borostömlőket raktak a szamaraikra, a lábukon kopott, foldozott saru, rajtuk rongyos ruha, a kenyerük pedig mind száraz és morzsálódó volt. Elmentek Józsuéhoz a gilgáli táborba, és ezt mondták neki és Izráel fiainak: „Messzi földről jöttünk; kössetek hát szövetséget velünk!”

Izráel emberei pedig ezt mondták a hivvieknek: „Hátha éppen közöttünk laktok. Hogyan köthetnénk veletek szövetséget?”

Ők ezt mondták Józsuénak: „A te szolgáid vagyunk.” Józsué pedig megkérdezte: „Kik vagytok, és honnan jöttetek?”

Ezt felelték neki: „Igen messzi földről jöttek a szolgáid az Úrnak, a te Istenednek a nevéért, mert hallottunk a híréről: mindarról, amit Egyiptomban tett, és mindarról, amit az emóriak két királyával tett a Jordánon túl: Szíhónnal, Hesbón királyával és Óggal, Básán királyával, aki Astárótban uralkodott. Ezért a véneink és földünk egész népe ezt mondta nekünk: »Vegyetek magatokhoz élelmet az útra, menjetek eléjük, és mondjátok nekik: ›A szolgáitok vagyunk; kössetek hát szövetséget velünk!‹« Ez a kenyerünk még meleg volt, amikor otthon az útra csomagoltuk azon a napon, amikor elindultunk hozzátok; most pedig, nézzétek, száraz és morzsálódó. Ezek a borostömlők újak voltak, amikor megtöltöttük őket — most meg megrepedtek. A ruhánk és a sarunk pedig elnyűtt a nagyon hosszú úttól.”

Ekkor az emberek megízlelték az élelmüket, de Atyánktól nem kértek tanácsot. Józsué pedig békét kötött velük, és szövetséget vágott velük, hogy életben maradhassanak, a közösség vezetői pedig esküt tettek nekik. ^a Három nap múlva, miután szövetséget kötöttek velük, meghallották, hogy ezek az emberek a szomszédaik, és köztük laknak. Izráel fiai útnak indultak, és a harmadik napon eljutottak a városaikhoz. A városaik: Gibeón, Kefírá, Beérót és Kirjat-Jeárim. Izráel fiai azonban nem támadták meg őket, mert a közösség vezetői megesküdtek nekik Atyánkra, Izráel Istenére. Az egész közösség pedig zúgolódott a vezetők ellen. A vezetők pedig mind ezt mondták az egész közösségnek: „Megesküdtünk nekik Atyánkra, Izráel Istenére, ezért most nem nyúlhatunk hozzájuk. Ezt tesszük velük: hagyjuk őket életben, hogy ne sújtson minket harag az eskü miatt, amelyet nekik tettünk.” A vezetők ezt mondták nekik: „Hadd maradjanak életben!” Így favágók és vízhordók lettek az egész közösség számára, ahogy a vezetők megígérték.

Akkor Józsué magához hívatta őket: „Miért szedtetek rá minket, amikor azt mondtátok: »Igen messze lakunk tőletek«, pedig éppen közöttünk laktok? Ezért most átkozottak vagytok: mindig szolgák lesztek — favágók és vízhordók Atyám háza számára.”

Ők így feleltek Józsuénak: „Szolgáidnak világosan megmondták, hogy az Úr, a te Istened megparancsolta szolgájának, Mózesnek, hogy nektek adja az egész földet, és pusztítson el előletek mindenkit, aki ott lakik. Ezért miattatok nagyon féltettük az életünket, és ezt tettük. Most a kezedben vagyunk. Tedd velünk azt, amit jónak és helyesnek látsz!”

Józsué pedig így tett velük: megmentette őket Izráel fiainak a kezéből, és nem ölték meg őket. Azon a napon Józsué favágókká és vízhordókká tette őket a közösség és Atyánk oltára számára azon a helyen, amelyet majd kiválaszt — és így van ez ma is.