Sohasem elég
Lehet egy embernek gazdagsága, tisztessége és száz gyermeke, és mégsem adatik meg neki, hogy bármit is élvezzen belőle; a Prédikátor szerint a halva született gyermeknek több nyugalma van, mint neki. Az étvágy soha nem telik be, a bölcsesség nem vásárol előnyt, és senki sem tudja, mi következik.
6 1Van egy gonoszság, amelyet láttam a nap alatt, és súlyosan nehezedik az emberre: 2Egy embernek Isten vagyont, gazdagságot és megbecsülést ad, és semmiben sincs hiánya, amit a lelke kíván, Isten mégsem engedi, hogy egyen belőle; idegen eszi meg helyette. Ez mulandó, nyomorúságos betegség.
3Ha valakinek száz gyermeke születik, és sok évig él – bármilyen hosszú is az élete –, de a lelke nem elégül meg a jóval, és még csak el sem temetik, azt mondom, hogy jobban jár a halva született gyermek, mint ő. 4Hiábavalóságként jön, és sötétségbe távozik; a nevét sötétség borítja. 5Bár soha nem látta a napot, és semmit sem tudott, mégis több nyugalma van, mint annak az embernek. 6Még ha kétszer ezer évig élne is, de soha nem élvezte a jót – nem ugyanarra a helyre jut mindenki? 7Az ember minden fáradozása a szájáért van, mégsem elégül meg soha a vágya. 8Mi előnye van a bölcsnek a bolonddal szemben? Mit nyer a szegény azzal, hogy tudja, hogyan viselkedjék mások előtt? 9Többet ér, amit a szem lát, mint a vágy kóborlása. Ez is mulandó, szélkergetés. 10Ami csak létezik, annak már régen neve van, és tudják, hogy mi az ember; és nem perelhet azzal, aki erősebb nála.
11Minél több a szó, annál mulandóbb lesz az egész, és mi haszna ebből bárkinek? 12Mert ki tudja, mi jó az embernek mulandó életének néhány napja alatt, amely úgy múlik el, mint az árnyék? Mert ki mondhatná meg neki, mi lesz utána a nap alatt?
