Kezedbe ajánlom
A karmesternek. Dávid zsoltára.
Üldözik és suttognak róla, míg végül a szomszédai is elkerülik az utcán; Dávid elfelejtettnek érzi magát, mint egy összetört edény. Mégis azt mondja, hogy ideje Atyja kezében van, és oda ajánlja lelkét, felidézve, hogy egyszer meghallgatást nyert egy ostromlott városban.
31 1Benned keresek menedéket, Atyám; ne szégyenüljek meg soha; igazságodban ments meg engem. 2Fordítsd felém a füledet, ments meg gyorsan! Légy oltalmazó kősziklám, erős váram, hogy megszabadíts. 3Mert te vagy a kősziklám és a váram; nevedért vezetsz és irányítasz engem. 4Kiszabadítasz a hálóból, amelyet elrejtettek nekem, mert te vagy a menedékem.
5Kezedbe ajánlom lelkemet; megváltottál engem, Atyám, te hűséges és igaz. a a v5 Jézus ezeket a szavakat imádkozta, amikor meghalt: „Atyám, kezedbe teszem le a lelkemet” (Lukács 23,46) – rábízva magát az Atyára, akiben ez a zsoltár bízik. 6Gyűlölöm azokat, akik hitvány bálványokhoz ragaszkodnak, de én Atyámban bízom. 7Örvendezem és vigadok hűséges szeretetedben, mert megláttad nyomorúságomat; ismerted lelkem gyötrelmeit, 8és nem adtál át az ellenség kezébe; tágas térre állítottad lábamat. 9Könyörülj rajtam, Atyám, mert szorongatnak; szemem elgyengült a bánattól, lelkem és testem is. 10Mert életemet a bánat emészti, éveimet a sóhajtozás; erőm megfogyatkozik bűnöm miatt, és csontjaim elsorvadnak. 11Minden ellenségem miatt gyalázattá lettem, különösen szomszédaim előtt, és rettegéssé ismerőseimnek; akik meglátnak az utcán, elmenekülnek előlem. 12Elfelejtettek, mint egy halottat, kiment az eszükből; olyan lettem, mint egy összetört cserépedény.
13Mert hallom sokak suttogását – rettegés mindenfelől –, ahogy együtt szövetkeznek ellenem, és azt tervezik, hogy elvegyék az életemet. 14De én benned bízom, Atyám; ezt mondom: „Te vagy az én Atyám.” 15Életem ideje a te kezedben van; ments meg ellenségeim kezéből és üldözőimtől. 16Ragyogjon arcod szolgádon; szabadíts meg hűséges szeretetedben. 17Atyám, ne szégyenüljek meg, mert hozzád kiáltok; szégyenüljenek meg a gonoszok, és némuljanak el a sírban.
18Némuljanak el a hazug ajkak, amelyek gőgösen szólnak az igaz ellen, kevélységgel és megvetéssel. 19Milyen nagy a te jóságod, amelyet elrejtettél azoknak, akik félnek téged, amelyet megmutattál azoknak, akik benned keresnek menedéket, mindenki szeme láttára.
20Jelenléted rejtekében elrejted őket az emberek ármánykodásától; hajlékodban megőrzöd őket a rágalmazó nyelvektől. 21Áldott legyen az én Atyám, mert csodálatos hűséges szeretetét mutatta meg nekem, amikor ostromlott városban voltam.
22Ijedtségemben ezt mondtam: „Elvágattam a szemed elől.” De te meghallottad könyörgésemet, amikor segítségért kiáltottam hozzád. 23Szeressétek Atyánkat, ti hűségesei mind! Atyánk megőrzi a hűségeseket, de teljesen megfizet annak, aki gőgösen cselekszik. 24Legyetek erősek, és bátorodjatok fel, mind, akik Atyánkra vártok.
