Elfedezve, tisztának számítva
Dávidé. Bölcsességi zsoltár.
Dávid leírja, mibe került neki a hallgatás — csontjai elsorvadtak, ereje kiszáradt, mint nyári hőségben —, és hogy a vallomás egyetlen mondattal véget vetett ennek. Aztán tanításba fog: ne légy öszvér, amelyet vonszolni kell; jöjj, amíg Atyánk megtalálható.
32 1Boldog az, akinek lázadása megbocsátást nyert, akinek bűnét elfedezték! a a v1 Pál ezt és a következő verset idézi annak lényegeként, hogy Atyánk igazzá tesz minket – a megbocsátás a javunkra íratik, anélkül hogy bármit is kiérdemelnénk (Róma 4:7-8). 2Boldog az az ember, akinek Atyánk nem számít be vétket, és akinek lelkében nincs álnokság!
3Amíg hallgattam, csontjaim megsorvadtak, mert egész nap jajgattam. 4Mert éjjel-nappal rám nehezedett a kezed; erőm elapadt, mint a nyári hőségben.
5Akkor megvallottam neked bűnömet, és nem takargattam vétkemet; ezt mondtam: „Megvallom lázadásaimat Atyánknak” – és te megbocsátottad bűnöm vétkét.
6Ezért imádkozzék hozzád minden hűséges ember, amíg megtalálhat téged; bizony, amikor a nagy vizek áradnak, őt nem érik el. 7Te vagy a rejtekhelyem; megőrzöl a bajtól; a szabadulás ujjongásával veszel körül.
8Oktatlak és tanítalak az útra, amelyen járnod kell; tanácsot adok neked, és rajtad tartom a szememet. 9Ne légy olyan, mint a ló vagy az öszvér, amelynek nincs értelme, amelynek indulatát zablával és kantárral kell fékezni, különben nem jön közel hozzád.
10Sok fájdalma van a bűnösnek, de aki Atyánkban bízik, azt körülveszi az ő hűséges szeretete. 11Örüljetek Atyánkban, és vigadjatok, ti igazak; ujjongjatok mind, akik igaz szívűek vagytok!
