Nehémiás 9 FHB Father's Heart Bible™

9 ¹Ennek a hónapnak a huszonnegyedik napján összegyűltek az izráeliták, böjtölve, zsákruhába öltözve, fejükön porral. ^a a v1 A por fejre szórása, a böjttel és a durva zsákruhával együtt, a mély gyász és a bűnbánat ősi jele volt. ²Izráel leszármazottai elkülönültek minden idegentől, előálltak, és megvallották saját bűneiket meg atyáik vétkét. ³Fölálltak a helyükön, és mintegy három órán át olvasták Atyánk törvényének könyvét, majd további három órán át bűnvallást tettek, és imádták Atyánkat. ⁴Jésúa, Báni, Kadmiél, Sebanjá, Bunni, Sérébjá, Báni és Kenáni fölálltak a léviták lépcsőjére, és hangosan kiáltottak Atyánkhoz. ⁵Majd a léviták – Jésúa, Kadmiél, Báni, Hasabnejá, Sérébjá, Hódijjá, Sebanjá, Petahjá – így szóltak: „Álljatok föl, áldjátok Atyátokat öröktől fogva mindörökké! Áldott legyen dicsőséges neved, amely magasztosabb minden áldásnál és dicséretnél. ⁶Te egyedül vagy a mi Atyánk. Te alkottad az eget, még a legmagasabb egeket is, egész seregükkel, a földet és mindent, ami rajta van, a tengereket és mindazt, ami bennük van. Te adsz életet mindnek, és az ég serege téged imád. ⁷Te vagy a mi Atyánk, aki kiválasztottad Abrámot, kihoztad őt a káldeai Úrból, és az Ábrahám nevet adtad neki. ⁸Szívét hűségesnek találtad magad előtt, és szövetséget kötöttél vele, hogy odaadod a kánaániak, a hettiták, az emóriak, a perizziek, a jebúsziak és a girgásiak földjét – hogy leszármazottainak adod. Megtartottad ígéretedet, mert igaz vagy. ⁹Láttad atyáink szenvedését Egyiptomban, és meghallottad kiáltásukat a Vörös-tengernél. ¹⁰Jeleket és csodákat küldtél a fáraó ellen, minden udvari embere és országának egész népe ellen, mert tudtad, milyen gőgösen bántak az egyiptomiak a mi népünkkel. Így nevet szereztél magadnak, amely mind a mai napig megmarad. ¹¹Kettéválasztottad előttük a tengert, úgyhogy szárazon mentek át rajta, üldözőiket viszont a mélységbe vetetted, mint követ a hatalmas vizekbe. ¹²Nappal felhőoszloppal vezetted őket, éjszaka pedig tűzoszloppal, hogy világítson nekik az úton, amelyen járniuk kellett. ¹³Leszálltál a Sínai-hegyre, a mennyből szóltál hozzájuk. Igazságos rendelkezéseket és igaz törvényeket adtál nekik, jó rendeléseket és parancsokat. ¹⁴Megismertetted velük szent szombatodat, és parancsokat, rendeléseket meg törvényeket adtál nekik szolgád, Mózes által. ¹⁵Éhségükben mennyei kenyeret adtál nekik, szomjúságukban pedig vizet fakasztottál nekik a sziklából. Megparancsoltad nekik, hogy menjenek be, és vegyék birtokba a földet, amelyről esküvel ígérted, hogy nekik adod. ¹⁶De ők – atyáink – gőgössé és nyakassá váltak, és nem voltak hajlandók engedelmeskedni parancsaidnak. ¹⁷Nem voltak hajlandók hallgatni rád, és nem emlékeztek a csodákra, amelyeket közöttük vittél véghez. Nyakassá váltak, és lázadásukban vezért választottak, hogy visszatérjenek rabszolgaságukba. De te megbocsátó Atya vagy, kegyelmes és irgalmas, türelmed hosszú, és bővelkedsz hűséges szeretetben, ezért nem hagytad el őket. ¹⁸Még akkor is, amikor borjúszobrot öntöttek maguknak, és ezt mondták: »Ez a te istened, aki kihozott téged Egyiptomból«, és szörnyű káromlásokat követtek el, ¹⁹te nagy irgalmadban nem hagytad el őket a pusztában. A felhőoszlop továbbra is vezette őket útjukon nappal, a tűzoszlop pedig megvilágította ösvényüket éjjel. ²⁰Jó Lelkedet adtad, hogy oktassa őket. Nem vontad meg szájuktól mannádat, és vizet adtál nekik szomjúságukban. ²¹Negyven éven át gondoskodtál róluk a pusztában, és semmiben sem szenvedtek hiányt; ruhájuk nem kopott el, és lábuk nem dagadt meg. ²²Országokat és népeket adtál nekik, területet juttattál nekik a föld minden szegletében. Így birtokba vették Szíhónnak, Hesbón királyának a földjét és Ógnak, Básán királyának a földjét. ²³Gyermekeiket oly számossá tetted, mint az ég csillagait, és bevitted őket a földre, amelyről azt mondtad atyáiknak, hogy menjenek be, és vegyék birtokba. ²⁴Gyermekeik bementek, és birtokba vették a földet. Megaláztad előttük a kánaániakat, akik ott laktak, és kezükbe adtad a kánaániakat királyaikkal és az ország népeivel együtt, hogy úgy bánjanak velük, ahogy akarnak. ²⁵Megerősített városokat és termékeny földet foglaltak el; birtokba vettek minden jóval teli házakat, kész kutakat, szőlőskerteket, olajfaligeteket és gyümölcsfákat bőségesen. Ettek, jóllaktak, meghíztak, és gyönyörködtek nagy jóságodban. ²⁶De engedetlenek voltak, és fellázadtak ellened; törvényedet hátuk mögé vetették. Megölték prófétáidat, akik intették őket, hogy visszatérítsék őket hozzád, és szörnyű káromlásokat követtek el. ²⁷Ezért ellenségeik kezébe adtad őket, akik elnyomták őket. De szorongattatásuk idején, amikor hozzád kiáltottak, meghallgattad őket a mennyből, és nagy irgalmadban szabadítókat adtál nekik, akik megmentették őket ellenségeik kezéből. ²⁸De amint nyugalmuk lett, ismét gonoszat tettek előtted. Ezért ellenségeik kezére hagytad őket, akik uralkodtak rajtuk. De amikor megtértek, és hozzád kiáltottak, meghallgattad a mennyből, és újra meg újra, irgalmadban megmentetted őket. ²⁹Intetted őket, hogy térjenek vissza törvényedhez, de ők gőgössé váltak, és nem engedelmeskedtek parancsaidnak. Vétkeztek rendelkezéseid ellen, amelyek életet adnak annak, aki megtartja őket. Makacsul hátat fordítottak, megkeményítették nyakukat, és nem akartak hallgatni rád. ³⁰Sok éven át türelmes voltál hozzájuk. Lelked által intetted őket prófétáid által, ők mégsem figyeltek oda. Ezért a föld népeinek kezébe adtad őket. ³¹De nagy irgalmadban nem vetettél véget nekik, és nem hagytad el őket, mert kegyelmes és irgalmas Atya vagy. ³²És most, Atyánk – nagy, hatalmas és félelmetes, aki megtartod a hűséges szeretet szövetségét –, ne tűnjön csekélynek előtted mindez a nyomorúság: a nyomorúság, amely ránk szakadt, királyainkra és vezetőinkre, papjainkra és prófétáinkra, atyáinkra és egész népedre, Asszíria királyainak idejétől mind a mai napig. ³³Mindabban, ami ránk szakadt, igazságos voltál; hűségesen cselekedtél, mi pedig gonoszul cselekedtünk. ³⁴Királyaink és vezetőink, papjaink és atyáink nem tartották meg törvényedet; nem figyeltek parancsaidra, sem intéseidre, amelyeket adtál nekik. ³⁵Még akkor sem, amikor saját országukban voltak, és élvezték a nagy jóságot, amelyet adtál nekik, meg a tágas, termékeny földet, amelyet eléjük tártál, nem akartak szolgálni téged, sem megtérni gonosz útjaikról. ³⁶És most íme – rabszolgák vagyunk a mai napon, rabszolgák azon a földön, amelyet atyáinknak adtál, hogy egyék annak gyümölcsét és javait. ³⁷Bőséges termése azoké a királyoké, akiket fölénk helyeztél bűneink miatt. Testünkön és jószágunkon kényük-kedvük szerint uralkodnak, és nagy nyomorúságban vagyunk.”

³⁸Ezért írásba foglalt, kötelező megállapodást kötünk, amelyet vezetőink, lévitáink és papjaink pecsételnek meg.