Nehémiás 4 FHB Father's Heart Bible™

4 ¹Amikor Szanballat meghallotta, hogy újjáépítjük a falat, haragra gerjedt, dühében tajtékzott, és gúnyolta a zsidókat. ²Testvérei és Samária serege előtt ezt mondta: „Mit művelnek ezek a nyomorult zsidók? Vajon helyreállítják maguknak a falat? Áldozatokat mutatnak be? Egyetlen nap alatt befejezik? Életre keltik a köveket a törmelékhalmokból, hiszen azok összeégtek?”

³Mellette állt az ammóni Tóbijjá, és ezt mondta: „Azt a kőfalat, amelyet építenek – ha egy róka felmászna rá, az is ledöntené!”

⁴Hallgass meg minket, Atyánk, mert megvetnek bennünket! Fordítsd vissza gúnyolódásukat a saját fejükre, és add őket prédául a fogság földjére! ⁵Ne nézd el vétküket, és bűnük ne töröltessék el a szemed elől, mert sértésekkel illették az építőket!

⁶Újjáépítettük tehát a falat, és az egész fal összeért félmagasságig, mert a nép teljes szívvel dolgozott.

⁷Amikor azonban Szanballat, Tóbijjá, az arabok, az ammóniak és az asdódiak meghallották, hogy Jeruzsálem falainak helyreállítása halad, és a rések kezdenek záródni, nagy haragra gerjedtek. ⁸Mindannyian összeesküdtek, hogy eljönnek, harcolnak Jeruzsálem ellen, és zavart keltenek benne.

⁹Mi azonban imádkoztunk Atyánkhoz, és őrséget állítottunk ellenük éjjel-nappal.

¹⁰Eközben Júda népe ezt mondta: „Fogytán a teherhordók ereje, és annyi a törmelék, hogy nem tudjuk újjáépíteni a falat.” ¹¹Ellenségeink pedig ezt mondták: „Mielőtt észrevennék vagy meglátnának bennünket, ott termünk közöttük, megöljük őket, és véget vetünk a munkának.”

¹²Amikor a közelükben lakó zsidók eljöttek, tízszer is elmondták nekünk: „Bárhová fordultok, ránk támadnak.”

¹³Ezért a fal legalacsonyabb szakaszai mögé, a nyílt helyekre állítottam a népet, családonként felállítva őket kardjukkal, lándzsájukkal és íjukkal. ¹⁴Miután körülnéztem, felálltam, és ezt mondtam az elöljáróknak, a vezetőknek és a nép többi részének: „Ne féljetek tőlük! Emlékezzetek a hatalmas Atyára, aki nagy és félelmetes, és harcoljatok testvéreitekért, fiaitokért és leányaitokért, feleségeitekért és otthonotokért!”

¹⁵Amikor ellenségeink meghallották, hogy tudomást szereztünk a tervükről, és hogy Atyánk meghiúsította azt, mindannyian visszatértünk a falhoz, mindenki a maga munkájához. ¹⁶Attól a naptól fogva embereim fele a munkát végezte, a másik fele pedig lándzsával, pajzzsal, íjjal és páncéllal volt felszerelve. A vezetők pedig Júda egész népe mögött álltak, ¹⁷amely a falat építette. Akik az anyagot hordták, egyik kezükkel a munkát végezték, a másikban fegyvert tartottak, ¹⁸az építők pedig mindannyian az oldalukra kötött karddal dolgoztak. A kürtös ember pedig mellettem állt. ¹⁹Ekkor ezt mondtam az elöljáróknak, a vezetőknek és a nép többi részének: „A munka hatalmas és szerteágazó, mi pedig távol vagyunk egymástól a fal mentén. ²⁰Ahol a kürt hangját halljátok, oda gyűljetek hozzánk! Atyánk harcolni fog értünk!”

²¹Így folytattuk a munkát, miközben a férfiak fele lándzsát tartott, hajnalhasadtától addig, míg a csillagok fel nem jöttek. ²²Akkor ezt is mondtam a népnek: „Mindenki a segítőjével töltse az éjszakát Jeruzsálemen belül, hogy éjjel őrként, nappal pedig munkásként szolgálhassanak.” ²³Sem én, sem testvéreim, sem embereim, sem a kíséretemben lévő őrök nem vetettük le a ruhánkat; mindenki kézügyben tartotta a fegyverét, még akkor is, amikor vízért ment.