Törekedjünk az érettségre
Kemény szakasz arról, hogy valaki elszakad, miután megízlelte az igazit, de rögtön meg is enyhül, mert az író jobbat remél róluk, és azt mondja, Atyánk nem feledkezik meg munkájukról. Mivel senkire nagyobbra nem esküdhetett, önmagára esküdött. Ez az eskü a horgony.
6 1Hagyjuk hát magunk mögött a Krisztusról szóló alapvető tanítást, és törekedjünk az érettségre, úgy, hogy ne rakjuk le újra az alapot: a holt cselekedetekből való megtérést és az Atyánkba vetett hitet, 2a keresztségekről szóló tanítást, a kézrátételt, a halottak feltámadását és az örök ítéletet. 3És ezt meg is tesszük, ha Atyánk megengedi. 4Mert lehetetlen azokat, akik egyszer megvilágosodtak, megízlelték a mennyei ajándékot, részesültek a Szentlélekben, 5megízlelték Atyánk igéjének jóságát és az eljövendő világ erőit, 6majd elestek, újra megújítani a megtérésre, hiszen újra keresztre feszítik Atyánk Fiát a maguk kárára, és gyalázatnak teszik ki őt. a a v6 Az „Atyánk Fia” azt adja vissza, amit más fordítások „Isten Fia”-ként adnak — amikor az Írás megkülönbözteti Istent Krisztustól, az „Isten”, akiről szó van, az Atya. 7A föld, amely beissza a rá gyakran hulló esőt, és hasznos termést hoz a művelőinek, áldást kap Atyánktól. 8De ha tövist és bogáncsot terem, akkor haszontalan, átokhoz közeli, és a vége elégetés.
9Felőletek azonban, szeretteim, jobb dolgokról vagyunk meggyőződve — az üdvösséghez kapcsolódó dolgokról —, még ha így beszélünk is. 10Mert Atyánk nem igazságtalan: nem feledkezik meg a munkátokról és a szeretetről, amelyet a neve iránt tanúsítottatok, amikor Atyánk népét szolgáltátok, ahogyan most is teszitek. 11Azt kívánjuk, hogy közületek mindenki ugyanazt az igyekezetet tanúsítsa a reménység teljes bizonyosságáért mindvégig, 12hogy ne legyetek restek, hanem azokat kövessétek, akik hit és türelem által öröklik az ígéreteket.
Az Atya ígérete Ábrahámnak
13Mert amikor Atyánk ígéretet tett Ábrahámnak, mivel nem volt nála nagyobb, akire esküdhetett volna, önmagára esküdött,
14így szólt: „Bizony, gazdagon megáldalak, és nagyon megsokasítalak.”
15És így Ábrahám türelmesen várva elnyerte az ígéretet. 16Az emberek a náluk nagyobbra esküsznek, és az eskü minden vitát eldönt. 17Atyánk pedig, mivel még világosabban meg akarta mutatni az ígéret örököseinek, hogy szándéka sohasem változik, esküvel kezeskedett érte, 18hogy két változhatatlan dolog által, amelyekben Atyánk nem hazudhat, erős bátorításunk legyen nekünk, akik odamenekültünk, hogy megragadjuk az elénk tárt reménységet. 19Ez a reménység a lélek horgonya, biztos és szilárd, és bemegy a kárpit mögötti belső helyre, b b v19 A „kárpit” az a függöny, amely a sátorban elválasztotta a külső részeket a szentek szentjétől — Isten jelenlétének legbelső helyétől. 20ahova előfutárként bement értünk Jézus, és főpappá lett örökké Melkisédek rendje szerint. c c v20 Melkisédek egy titokzatos pap-király volt az 1Mózes 14-ből; a szerző a 7. fejezetben fejti ki teljesen ezt az összehasonlítást.