A pap, aki gyengéden bánik másokkal

A papokat Atyánk rendeli, nem maguk választják magukat, és szelídek lehetnek, mert osztoznak a gyengeségben. Krisztust ugyanígy rendelték, és abból tanulta meg az engedelmességet, amit szenvedett. Aztán a fejezet bosszúsan félbeszakad: mostanra már tanítanotok kellene, ehelyett tejre van szükségetek.

5. fejezet.

Minden főpapot az emberek közül választanak, és az emberekért rendelik az Atyánkra tartozó dolgokban, hogy ajándékokat és áldozatokat mutasson be a bűnökért. Gyengéden tud bánni a tudatlanokkal és a tévelygőkkel, hiszen ő maga is gyengeségnek van alávetve. Éppen e gyengeség miatt áldozatot kell bemutatnia a bűnökért – a népért éppúgy, mint önmagáért. Ezt a tisztséget senki sem maga veszi magához, hanem csak az, akit Atyánk hív el, ahogyan Áront is.

Így Krisztus sem maga dicsőítette meg önmagát azzal, hogy főpappá lett, hanem az, aki ezt mondta neki: „Az én Fiam vagy te, ma nemzettelek téged.”

Ahogyan másutt is mondja: „Pap vagy te örökké, Melkisédek rendje szerint.” ^a

Földi élete során Jézus imádságokat és könyörgéseket vitt – hangos kiáltással és könnyek között – ahhoz, akinek volt hatalma megmenteni őt a haláltól, és meghallgatásra talált istenfélelme miatt. Bár Fiú volt, engedelmességet tanult abból, amit elszenvedett. És miután tökéletessé lett, örök üdvösség forrása lett mindazoknak, akik engedelmeskednek neki, mert Atyánk főpappá rendelte őt Melkisédek rendje szerint.

Tej vagy szilárd eledel

Erről sok mondanivalónk van, de nehéz megmagyarázni, mert a hallásotok eltompult. Hiszen mostanra már tanítóknak kellene lennetek, mégis arra van szükségetek, hogy valaki újra megtanítsa nektek Atyánk igéjének alapjait. Oda jutottatok, hogy tejre van szükségetek, nem szilárd eledelre. Mindaz, aki tejen él, járatlan az igazság igéjében, hiszen még kisgyermek. A szilárd eledel viszont a felnőtteké, akiknek érzékeit a gyakorlat kiképezte arra, hogy megkülönböztessék a jót a rossztól.