2Mózes 14 FHB Father's Heart Bible™

14 ¹Akkor Atyánk ezt mondta Mózesnek:

²„Mondd meg Izráel fiainak, hogy forduljanak vissza, és verjenek tábort Pí-Hahírót előtt, Migdól és a tenger között, Baal-Cáfón előtt. A tengernél verjetek tábort, azzal szemben. ³A fáraó ugyanis ezt mondja majd Izráel fiairól: »Eltévedtek az országban, körülzárta őket a puszta.« ⁴Megkeményítem a fáraó szívét, és üldözőbe veszi őket. Dicsőséget szerzek a fáraó és egész serege által, és megtudja Egyiptom, hogy én vagyok az Atya.” Ők pedig így tettek. ^a a v4 Amikor az Írás azt mondja, hogy Atyánk megkeményítette a fáraó szívét, az ő ítéletét nevezi meg egy olyan király fölött, aki már korábban megkeményítette a szívét ellene. Pál ugyanezzel a titokkal küzd a Róma 9-ben.

⁵Amikor jelentették Egyiptom királyának, hogy elmenekült a nép, a fáraó és udvari emberei ellenük fordultak, és ezt mondták: „Mit tettünk? Elengedtük Izráelt a szolgálatunkból!” ⁶Befogatott hát a harci szekerébe, és magával vitte a népét. ⁷Vett hatszáz válogatott harci szekeret, és Egyiptom összes többi harci szekerét, mindegyiken parancsnokokkal. ⁸Atyánk megkeményítette a fáraónak, Egyiptom királyának a szívét, és a fáraó üldözőbe vette Izráel fiait, akik emelt fővel vonultak ki. ⁹Az egyiptomiak üldözték, és utol is érték őket, amikor a tengernél táboroztak – a fáraó minden lova, harci szekere, lovasa és serege –, Pí-Hahírót közelében, Baal-Cáfónnal szemben.

¹⁰Ahogy a fáraó közeledett, Izráel fiai feltekintettek, és látták, hogy az egyiptomiak ott vannak a nyomukban. Nagyon megrémültek, és Atyánkhoz kiáltottak. ¹¹Ezt mondták Mózesnek: „Talán nincsenek sírok Egyiptomban, hogy a pusztába hoztál minket meghalni? Mit tettél velünk, hogy kihoztál minket Egyiptomból? ¹²Nem megmondtuk neked Egyiptomban: »Hagyj minket békén, hadd szolgáljuk az egyiptomiakat«? Mert jobb nekünk szolgálni őket, mint meghalni a pusztában.”

¹³Mózes így felelt a népnek: „Ne féljetek! Álljatok helyt, és meglátjátok, hogyan szabadít meg titeket Atyánk a mai napon, mert az egyiptomiakat, akiket ma láttok, soha többé, de soha nem látjátok. ¹⁴Atyánk harcol értetek, nektek pedig csak nyugton kell maradnotok.”

¹⁵Akkor Atyánk ezt mondta Mózesnek: „Miért kiáltasz hozzám? Szólj Izráel fiainak, hogy induljanak tovább! ¹⁶Te pedig emeld fel a botodat, nyújtsd ki a kezedet a tenger fölé, és hasítsd ketté, hogy Izráel fiai száraz lábbal menjenek át a tenger közepén! ¹⁷Én pedig, íme, megkeményítem az egyiptomiak szívét, hogy utánuk menjenek, és dicsőséget szerzek a fáraó és egész serege, harci szekerei és lovasai által. ¹⁸Akkor megtudják az egyiptomiak, hogy én vagyok az Atya, amikor dicsőséget szerzek a fáraó, harci szekerei és lovasai fölött.”

¹⁹Atyánk követe, aki Izráel tábora előtt járt, odébb ment, és mögéjük került. A felhőoszlop is elmozdult előlük, és mögéjük állt, ²⁰és odakerült az egyiptomiak tábora és Izráel tábora közé. Felhő és sötétség volt, de megvilágította az éjszakát, így egész éjjel nem közeledett egyik a másikhoz.

²¹Mózes kinyújtotta a kezét a tenger fölé, Atyánk pedig egész éjjel visszafelé hajtotta a tengert erős keleti széllel, és szárazzá tette. A vizek pedig kettéváltak. ²²Izráel fiai száraz lábbal mentek át a tenger közepén, a víz pedig falként állt jobbjuk és baljuk felől. ²³Az egyiptomiak üldözték őket, és utánuk mentek a tenger közepébe – a fáraó minden lova, harci szekere és lovasa. ²⁴Hajnal előtt Atyánk letekintett az egyiptomi seregre a tűz- és felhőoszlopból, és zűrzavarba taszította az egyiptomi sereget. ²⁵Akadozóvá tette harci szekereik kerekét, úgyhogy csak nehezen haladtak. Ekkor ezt mondták az egyiptomiak: „Meneküljünk Izráel elől, mert Isten harcol értük Egyiptom ellen!”

²⁶Akkor Atyánk ezt mondta Mózesnek: „Nyújtsd ki a kezedet a tenger fölé, hogy visszatérjen a víz az egyiptomiakra, harci szekereikre és lovasaikra.”

²⁷Mózes kinyújtotta a kezét a tenger fölé, és hajnalhasadtára a tenger visszatért a medrébe. Az egyiptomiak szembefutottak vele, Atyánk pedig a tenger közepébe sodorta az egyiptomiakat. ²⁸Visszatért a víz, és elborította a harci szekereket és a lovasokat, a fáraó egész seregét, amely utánuk ment a tengerbe. Egy sem maradt közülük életben. ²⁹Izráel fiai viszont száraz lábbal mentek át a tenger közepén, a víz pedig falként állt jobbjuk és baljuk felől. ³⁰Azon a napon megszabadította Atyánk Izráelt az egyiptomiak kezéből, és Izráel látta a tengerparton heverő halott egyiptomiakat. ³¹Látta Izráel azt a nagy hatalmat, amellyel Atyánk lesújtott Egyiptomra, ezért félték Atyánkat, és hittek benne, meg szolgájában, Mózesben.