A népek, amelyeket Atyánk Izráel próbára tételére meghagyott

Népek maradnak az országban, hogy próbára tegyék, hallgat-e Izrael. Amikor Izrael elfelejti Atyját, Kúsan-Risátaim nyolc évig uralkodik rajta, amíg fel nem támasztatik Otniél. Később a balkezes Ehúd jobb combjára rejt kardot, megöli a kövér Eglón királyt felső szobájában, és bezárja az ajtót.

3. fejezet.

Ezek azok a népek, amelyeket Atyánk meghagyott, hogy próbára tegye velük Izráelt — mindazokat, akik nem ismerték Kánaán egyetlen háborúját sem. (Csak azért tette ezt, hogy Izráel nemzedékei, amelyek azelőtt nem ismerték a háborút, megtanulják azt.) Ezek a népek: a filiszteusok öt fejedelme, az összes kánaáni, a szidóniak és a hivviek, akik a Libánon hegyvidékén laktak, a Baal-Hermón hegyétől Lebó-Hamátig. Arra szolgáltak, hogy próbára tegyék Izráelt: vajon engedelmeskednek-e Atyánk parancsainak, amelyeket Mózes által adott atyáiknak. Izráel fiai tehát a kánaániak, a hettiták, az emóriak, a perizziek, a hivviek és a jebúsziak között laktak. Feleségül vették ezeknek a népeknek a leányait, a maguk leányait pedig azok fiaihoz adták, és isteneiket szolgálták.

Az Atya támasztja Otniélt

Izráel fiai azt tették, amit Atyánk gonosznak lát: elfeledkeztek Atyjukról, és a Baalokat meg az Asérákat szolgálták. Ezért fellángolt Atyánk haragja Izráel ellen, és eladta őket Kúsan-Risátajimnak, Arám-Naharaim királyának a kezébe. Nyolc évig szolgálták Kúsan-Risátajimot. De amikor Izráel fiai Atyánkhoz kiáltottak, Atyánk szabadítót támasztott nekik: Otniélt, Kénaz fiát, Káléb öccsét, aki megszabadította őket. Atyánk Lelke szállt rá, és bíróvá lett Izráelben. Hadba vonult, Atyánk pedig a kezébe adta Kúsan-Risátajimot, Arám királyát, és keze erősebb volt Kúsan-Risátajimnál. Akkor nyugalma lett az országnak negyven évig, míg meg nem halt Otniél, Kénaz fia.

Az Atya támasztja Éhúdot

Izráel fiai ismét azt tették, amit Atyánk gonosznak lát, és mivel ezt a gonoszságot tették, Atyánk megerősítette Eglónt, Móáb királyát Izráellel szemben. Eglón maga mellé gyűjtötte az ammóniakat és az amálékiakat, elment, megverte Izráelt, és elfoglalták a Pálmák városát. Izráel fiai tizennyolc évig szolgálták Eglónt, Móáb királyát. De amikor Izráel fiai ismét Atyánkhoz kiáltottak, Atyánk szabadítót támasztott nekik: Éhúdot, a benjámini Gérá fiát, aki balkezes volt. Vele küldtek adót Eglónnak, Móáb királyának. Éhúd egy kétélű kardot készített magának, egy singnyi hosszút, és a ruhája alatt a jobb combjára kötötte. Bemutatta az adót Eglónnak, Móáb királyának. Eglón pedig igen kövér ember volt. Miután bemutatta az adót, elbocsátotta azokat az embereket, akik az adót hozták. Ő maga azonban a Gilgál melletti bálványképektől visszafordult, és ezt mondta: „Titkos üzenetem van számodra, ó, király!” A király erre így szólt: „Csendet!” És mind kimentek, akik körülötte álltak.

Éhúd odalépett hozzá, amikor az egyedül ült hűvös felső szobájában. Éhúd ezt mondta: „Isten szavát hozom neked.” A király erre fölkelt a helyéről. Ekkor Éhúd kinyújtotta a bal kezét, fogta a kardot a jobb combjáról, és Eglón hasába döfte. A markolat is bement a penge után, és a háj körülzárta, mert Éhúd nem húzta ki a kardot a hasából, úgyhogy a belei kifordultak. Éhúd ezután kiment az előcsarnokba, maga mögött bezárta a felső szoba ajtóit, és rájuk zárta a reteszt.

Miután kiment, odajöttek a király szolgái, és látták, hogy a felső szoba ajtói zárva vannak. Ezt mondták: „Biztosan a dolgát végzi a hűvös szobában.” Vártak, míg kínosan nem érezték magukat, de az még mindig nem nyitotta ki a felső szoba ajtóit. Fogták hát a kulcsot, kinyitották, és íme, uruk ott feküdt a földön holtan.

Amíg ők késlekedtek, Éhúd elmenekült. Elhaladt a bálványképek mellett, és elmenekült Szeírába. Amikor megérkezett, megfújta a kürtöt Efraim hegyvidékén, és Izráel fiai lejöttek vele a hegyvidékről, ő pedig az élükön haladt. Ezt mondta nekik: „Gyertek utánam, mert Atyánk a kezetekbe adta ellenségeteket, Móábot!” Le is mentek utána, elfoglalták a Jordán gázlóit Móáb felé, és senkit sem engedtek átkelni. Akkor mintegy tízezer móábi férfit vágtak le, csupa erős, harcra termett embert; egy sem menekült el. Így aláztatott meg azon a napon Móáb Izráel keze alatt, és nyugalma lett az országnak nyolcvan évig.

Utána Samgar, Anát fia következett, aki ökörösztökével hatszáz filiszteust ölt meg. Ő is megszabadította Izráelt.