Atyánk követe Bókímnál

Atyánk követe Bókimban szembesíti Izraelt azzal, hogy békét kötött az ország népeivel, és ők sírnak. Józsué nemzedéke kihal, és olyan nemzedék támad, amely nem ismeri Atyánkat. Kirajzolódik a könyv mintája: elhagyás, portyázók, könyörületből támasztott bíra, utána még nagyobb romlás.

2. fejezet.

Atyánk követe felment Gilgálból Bókímba, és ezt mondta: „Kihoztalak benneteket Egyiptomból arra a földre, amelyet esküvel ígértem atyáitoknak. Ezt mondtam: »Soha nem szegem meg a veletek kötött szövetségemet. Ne kössetek szövetséget ennek a földnek a népével, oltáraikat pedig romboljátok le.« De ti nem hallgattatok a szavamra. Mit tettetek? Ezért most azt mondom: nem űzöm ki őket előletek; tövissé lesznek az oldalatokban, isteneik pedig csapdává lesznek számotokra.”

Amikor Atyánk követe elmondta ezeket a szavakat Izráel egész népének, a nép hangos sírásra fakadt. Azt a helyet elnevezték Bókímnak, és ott áldozatot mutattak be Atyánknak. ^a

Józsué nemzedéke elmúlik

Amikor Józsué elbocsátotta a népet, Izráel fiai mindnyájan elmentek, hogy birtokba vegyék a maguk örökségül kapott földjét. A nép Atyánkat szolgálta Józsué egész életében és azoknak a véneknek az idejében, akik túlélték Józsuét, és akik látták Atyánk minden nagy tettét, amelyet Izráelért véghezvitt. Józsué, Nún fia, Atyánk szolgája, száztíz éves korában meghalt. Eltemették örökségül kapott földjén, Timnat-Heresznél, Efraim hegyvidékén, a Gaas hegytől északra.

Egy nemzedék elfelejti az Atyát

Az az egész nemzedék is atyáihoz tért, és egy másik nemzedék támadt utánuk, amely nem ismerte Atyánkat, sem azt a tettet, amelyet Izráelért véghezvitt. Izráel fiai gonoszat cselekedtek Atyánk szemében, és a Baalokat szolgálták. Elhagyták Atyánkat, atyáik Istenét, aki kihozta őket Egyiptom földjéről. Más isteneket követtek a körülöttük élő népek istenei közül, leborultak előttük, és haragra ingerelték Atyánkat. Elhagyták Atyánkat, és Baalt meg az Astartékat szolgálták. Ezért Atyánk haragja fellángolt Izráel ellen, és fosztogatók kezébe adta őket, akik kirabolták őket. Eladta őket a körülöttük lévő ellenségeiknek, úgyhogy többé nem tudtak megállni előttük. Valahányszor hadba vonultak, Atyánk keze ellenük fordult, a vesztükre, ahogyan megmondta és megesküdött nekik. Nagy szorultságba kerültek.

Akkor Atyánk bírákat támasztott, akik megszabadították őket fosztogatóik kezéből. De a bíráikra sem hallgattak, hanem más istenekkel paráználkodtak, és leborultak előttük. Hamar letértek arról az útról, amelyen atyáik jártak, akik engedelmeskedtek Atyánk parancsainak; ők azonban nem így tettek. Amikor Atyánk bírákat támasztott, ott volt minden bíróval, és megszabadította őket ellenségeik kezéből, amíg az a bíró élt; mert Atyánk megszánta őket, amikor sóhajtoztak sanyargatóik miatt. De amikor a bíró meghalt, visszatértek, és még romlottabbak lettek atyáiknál: más isteneket követtek, hogy azokat szolgálják, és leboruljanak előttük. Semmit sem hagytak el szokásaik és makacs útjaik közül.

Ezért Atyánk haragja fellángolt Izráel ellen, és ezt mondta: „Mivel ez a nép megszegte a szövetségemet, amelyet atyáiknak parancsoltam, és nem hallgatott a szavamra, én sem űzök ki többé előlük egyetlen népet sem azok közül, amelyeket Józsué hagyott hátra, amikor meghalt, hogy próbára tegyem velük Izráelt: vajon megtartják-e Atyánk útját, és azon járnak-e, ahogyan atyáik tették, vagy sem.”

Így Atyánk otthagyta azokat a népeket, nem űzte ki őket hamarosan, és nem adta őket Józsué kezébe.