Levél a szétszóratásban élőknek
Gyakorlati bölcsesség a valódi hit megéléséről – a nyelv megfékezéséről, a szegényekről való gondoskodásról és a próbák türelmes elhordozásáról.
1 1Jakab, Atyánk és az Úr Jézus Krisztus szolgája, üdvözletét küldi a nemzetek közé szétszóródott tizenkét törzsnek. a a v1 A tizenkét törzs a nem zsidó világ közösségeiben szétszóródott zsidó hívőkre utal.
2Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle megpróbáltatások érnek titeket, 3mert tudjátok, hogy hitetek próbája állhatatosságot terem. 4Az állhatatosság pedig vigye véghez a munkáját, hogy érettek és tökéletesek legyetek, és semmiben se szenvedjetek hiányt.
5Ha pedig valakinek nincs elég bölcsessége, kérjen Atyánktól, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg fogja kapni. 6De hittel kérjen, kételkedés nélkül, mert aki kételkedik, olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél hajt és dobál. 7Az ilyen ember ne gondolja, hogy kaphat valamit Atyánktól. 8Az ilyen ember kétlelkű, és minden útján állhatatlan.
9Az alacsony sorban élő testvér azzal dicsekedjék, hogy felmagasztaltatott, 10a gazdag pedig azzal, hogy megaláztatott, mert elmúlik, mint a mező virága. 11Mert felkel a nap perzselő hőséggel, és kiszárítja a füvet: virága lehull, szépsége odavész. Így hervad el a gazdag is vállalkozásai közepette.
12Boldog az az ember, aki a próbát kiállja, mert miután kiállta, elnyeri az élet koronáját, amelyet Atyánk megígért az őt szeretőknek.
13Amikor valakit kísértés ér, ne mondja: „Atyánk kísért engem.” Atyánkat ugyanis nem lehet gonosszal kísérteni, és ő maga sem kísért senkit. b b v13 Jakab megvédi Atyánk jellemét egy olyan hazugsággal szemben, amely egyidős a kerttel – hogy ő volna a kísértő. Atyánk minden jó ajándékot megad, sohasem állít csapdát a gyermekeinek. 14Mindenkit a saját gonosz kívánsága kísért meg, az ragadja el és csábítja el. 15Azután a kívánság megfogan, és bűnt szül, a bűn pedig teljessé érve halált szül. 16Ne tévelyegjetek, szeretett testvéreim! 17Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, a világosságok Atyjától száll alá, akiben nincs semmi változás, és aki nem vet váltakozó árnyékot. c c v17 Jakab a maga sajátos nevén nevezi Atyánkat – a világosságok Atyja ő, minden jó ajándék forrása, aki sohasem változik úgy, mint az általa alkotott nap és csillagok. 18Saját elhatározásából hívott minket életre az igazság igéje által, hogy mintegy zsengéje legyünk teremtményeinek. d d v18 A zsenge az aratás első és legjava része volt, amelyet Istennek ajánlottak fel; itt a hívők az egész teremtésének első és legjava.
Ne csak halld – éld is!
19Tudjátok jól, szeretett testvéreim: legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra, 20mert az ember haragja nem szolgálja Atyánk igazságát. 21Ezért vessetek el magatoktól minden erkölcsi szennyet és a gonoszság áradatát, és szelídséggel fogadjátok be a belétek plántált igét, amely meg tudja menteni lelketeket.
22Az igének pedig ne csak hallgatói legyetek, hogy be ne csapjátok magatokat, hanem tegyétek is meg, amit mond. 23Mert ha valaki hallgatója az igének, de nem cselekszi, olyan, mint az az ember, aki a tükörben nézi a saját arcát, 24aztán, miután megnézte magát, elmegy, és nyomban elfelejti, milyen volt. 25De aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és ki is tart mellette – nem feledékeny hallgatóként, hanem tettre kész cselekvőként –, az boldog lesz a tettében.
26Ha valaki kegyesnek tartja magát, de nem fékezi meg a nyelvét, az megcsalja a saját szívét – annak kegyessége mit sem ér. 27Tiszta és szeplőtlen kegyesség Atyánk előtt ez: gondját viselni az árváknak és özvegyeknek nyomorúságukban, és tisztán megőrizni magunkat a világtól.