Habakuk 2 FHB Father's Heart Bible™

2 ¹Őrhelyemre állok, és odaállok a bástyára; figyelek, hogy meglássam, mit mond nekem, és mit feleljek panaszomra.

²Akkor Atyánk így felelt nekem: „Írd le a látomást, vésd táblákra világosan, hogy aki olvassa, futhasson, és elmondja másoknak.”

A gőgös és a hűséges

³Mert a látomás még a rendelt időre vár; a vég felé siet, és nem csal meg. Ha késik is, várj rá; biztosan eljön, nem marad el. ⁴Nézd — a gőgös ember szíve nem igaz —, de az igaz ember a hite által fog élni. ^a a v4 Pál háromszor idézi ezt a verset, hogy megalapozza az evangéliumot — Róma 1:17, Galata 3:11, Zsidók 10:38. Az igaz ember, aki hitből él, az, aki bízik Atyánk ígéretében akkor is, amikor a látomás késik. ⁵Ráadásul a bor álnok; a fennhéjázó ember nem nyugszik. Falánk, mint a sír, és akár a halál, sosem lakik jól; magához gyűjti mind a nemzeteket, és magának szedi össze mind a népeket.

⁶Vajon nem mondanak-e mindannyian gúnydalt ellene, csúfolódó találós kérdésekkel, így szólva: „Jaj annak, aki azt halmozza, ami nem az övé — meddig még? —, és zálogba vett javakkal rakja meg magát!” ⁷Vajon nem támadnak-e fel hirtelen hitelezőid, és nem ébrednek-e fel, akik megrémítenek? Akkor zsákmányukká leszel. ⁸Mivel sok nemzetet kifosztottál, a népek egész maradéka kifoszt téged — az emberek véréért és az erőszakért, amelyet a föld ellen, a városok és minden lakójuk ellen követtél el. ⁹Jaj annak, aki megtölti házát gonosz haszonnal, aki magasra rakja fészkét, hogy megmeneküljön a veszedelem markából! ¹⁰Szégyent terveztél házadnak azzal, hogy sok népet kiirtottál; eljátszottad saját életedet. ¹¹Mert a kő kiált a falból, és a gerenda felel neki a faépítményből. ¹²Jaj annak, aki vérontással épít várost, és igazságtalanságra alapoz települést! ¹³Vajon nem a mennyei seregek Atyjától van-e, hogy a népek csak a tűznek fáradoznak, és a nemzetek a semmiért fárasztják magukat? ¹⁴Mert a föld megtelik Atyánk dicsőségének ismeretével, ahogyan a vizek beborítják a tengert. ¹⁵Jaj annak, aki megitatja felebarátait — kitöltve rájuk haragodat, míg lerészegednek —, hogy gyönyörködjék mezítelenségükben! ¹⁶Dicsőség helyett szégyennel telsz meg. Igyál, te is, és tántorogj! A pohár Atyánk jobbjában körbejár, és rád is sor kerül, gyalázat borítja el dicsőségedet. ¹⁷Mert a Libánon ellen elkövetett erőszak elborít téged, és állatainak pusztulása rémületbe ejt téged — az emberek véréért és az erőszakért, amelyet a föld ellen, a városok és minden lakójuk ellen követtél el. ¹⁸Mit ér a bálvány, ha készítője kifaragta — az öntött kép, a hazugság tanítója? Hiszen készítője a saját keze munkájában bízik, amikor néma, haszontalan bálványokat készít. ¹⁹Jaj annak, aki azt mondja a fadarabnak: „Ébredj!”, vagy a néma kőnek: „Kelj fel!” Taníthat-e ez? Nézd — arannyal és ezüsttel van bevonva, mégsincs benne semmi lélegzet. ²⁰De Atyánk ott van szent templomában; némuljon el előtte az egész föld!