Négyszáz férfi a láthatáron
A rettegett találkozás öleléssé válik: Ézsau elé fut, sír, és nem kér az ajándékból. Jákób mégis ráerőlteti, és azt mondja, arcát látni olyan, mint Atyánk arcát látni, aztán csendben elhárítja, hogy vele tartson, és máshol telepszik le.
33 1Jákób föltekintett, és meglátta, hogy jön Ézsau négyszáz emberrel. Ezért szétosztotta a gyermekeket Lea, Ráhel és a két szolgáló között. 2A szolgálókat és gyermekeiket előre állította, utánuk Leát és gyermekeit, Ráhelt és Józsefet pedig leghátulra. 3Ő maga előttük ment, és hétszer földig hajolt, amíg a bátyjához nem ért.
4Ézsau odafutott hozzá, megölelte, a nyakába borult, megcsókolta – és sírtak. 5Amikor Ézsau föltekintett, és meglátta az asszonyokat meg a gyermekeket, megkérdezte: „Kik ezek veled?” Jákób így felelt: „Ezek a gyermekek, akiket Atyánk kegyelméből adott szolgádnak.”
6Ekkor a szolgálók közelebb léptek gyermekeikkel, és meghajoltak. 7Lea is előlépett gyermekeivel, és meghajoltak; majd József és Ráhel lépett elő, és ők is meghajoltak.
8Ézsau megkérdezte: „Mire való az a sok tábor, amellyel találkoztam?” „Hogy kegyelmet találjak uram szemében” – felelte Jákób.
9De Ézsau ezt mondta: „Nekem van bőven, öcsém; tartsd meg magadnak, ami a tiéd.”
10Jákób így felelt: „Ne, kérlek – ha kegyelmet találtam a szemedben, fogadd el ajándékomat a kezemből, mert úgy láttam arcodat, mintha Atyánk arcát látnám, és te kegyesen fogadtál engem. 11Kérlek, fogadd el áldásomat, amelyet hoztam neked, hiszen Atyánk megáldott engem, és mindenem megvan.” Így unszolta, és Ézsau elfogadta.
12Ekkor Ézsau ezt mondta: „Induljunk, folytassuk utunkat, én pedig előtted megyek.”
13Jákób azonban ezt felelte neki: „Uram tudja, hogy a gyermekek gyengék, és hogy a szoptatós juhok meg marhák az én gondomra vannak bízva. Ha egyetlen napon is túl gyorsan hajtanák őket, elhullana az egész nyáj. 14Menjen uram a szolgája előtt; én pedig lassan haladok, ahogy az előttem járó jószág és a gyermekek lépni bírnak, amíg el nem jutok uramhoz Széírbe.”
15Ézsau ezt mondta: „Hadd hagyjak nálad néhányat az embereim közül.” Jákób így válaszolt: „Minek az? Csak kegyelmet találjak uram szemében.”
16Ézsau tehát még aznap visszaindult útján Széír felé. 17Jákób pedig Szukkótba ment, házat épített magának, jószágának meg hajlékokat készített – ezért nevezik azt a helyet Szukkótnak.
18Jákób épségben megérkezett Sikembe, egy kánaáni városba, amikor Paddan-Arámból jött, és a várossal szemben táborozott le. 19Azt a telket, ahol a sátrát felállította, száz ezüstpénzért vette meg Hamórnak, Sikem apjának a fiaitól. a a v19 A keszítá ősi fizetőegység volt, talán kimért ezüst, amelynek mai megfelelője bizonytalan. 20Ott oltárt állított, és így nevezte el: Él-Elóhé-Izráel – Izráel Atyja. b b v20 Jákób azután állította ezt az oltárt, hogy Atyánk az Izráel új nevet adta neki – örökre a saját családjának fogadva Jákóbot és gyermekeit.
