A nép hűtlen lesz az Atyához
Elöljárók jelentik, hogy Izráel saját vezetői jártak elöl abban, hogy a környező népekkel házasodtak össze. Ezsdrás megszaggatja ruháját, tépi a haját, és megrendülten ül estig, majd bűnvalló imádságot mond, amely nyíltan megnevezi a vétket, és csodálkozik, hogy Atyánk kevésbé büntette őket, mint amit megérdemeltek.
9 1Amikor ez megtörtént, odajöttek hozzám az elöljárók, és ezt mondták: „Izráel népe, a papok és a léviták nem különültek el a környező népektől, azok utálatosságaitól – a kánaániaktól, a hettitáktól, a perizziektől, a jebúsziaktól, az ammóniaktól, a móábiaktól, az egyiptomiaktól és az emóriaktól. 2Leányaik közül vettek feleséget maguknak és fiaiknak, és így a szent utódok elkeveredtek a környező népekkel. Az elöljárók és a vezetők jártak elöl ebben a hűtlenségben.”
3Amikor ezt meghallottam, megszaggattam a ruhámat és a köntösömet, tépdestem a fejemen és a szakállamon a hajat, és döbbenten leültem. 4Ekkor mind összegyűltek hozzám, akik remegve féltek Izráel Istenének, Atyánknak a szavaitól, a fogságból hazatértek hűtlensége miatt; én pedig döbbenten ültem az esti áldozatig. a a v4 Az esti áldozat a mindennap, délután három óra körül bemutatott rendszeres áldozat volt.
5Az esti áldozat idején fölkeltem megalázkodásomból megszaggatott ruhámban és köntösömben, térdre borultam, és kitárt kézzel könyörögtem Atyámhoz, 6és ezt mondtam: „Atyám, szégyellem magam, és pirulok, hogy fölemeljem hozzád az arcomat, Atyám, mert bűneink a fejünk fölé nőttek, és vétkünk az égig növekedett. 7Atyáink napjaitól fogva mind a mai napig súlyos vétekben élünk, és bűneinkért mi, királyaink és papjaink a föld királyainak kezébe adattunk, fegyvernek, fogságnak, fosztogatásnak és nyilvános szégyennek az arcunkon, ahogyan ez ma is van. 8De most egy rövid pillanatra kegyelem jött Atyánktól, aki megtartott nekünk egy maradékot, és szilárd támaszt adott nekünk szent helyén, hogy felragyogtassa szemünket, és egy kevés új életet adjon nekünk a szolgaságunkban. 9Szolgák vagyunk, Atyánk mégsem hagyott el minket a szolgaságunkban. Felénk fordította szövetségi szeretetét Perzsia királyai előtt, új életet adva nekünk, hogy felépítsük Atyánk házát, helyreállítsuk romjait, és oltalmazó falat adjon nekünk Júdában és Jeruzsálemben.
10És most, Atyánk, mit mondhatunk ezek után? Hiszen elhagytuk parancsolataidat,
11amelyeket szolgáid, a próféták által parancsoltál, ezt mondva: „Az a föld, amelyre bementek, hogy birtokba vegyétek, tisztátalan föld a népek tisztátalansága miatt, akik utálatos szokásaikkal egyik végétől a másikig betöltötték tisztátalanságukkal. 12Most tehát ne adjátok leányaitokat az ő fiaiknak, és az ő leányaikat se vegyétek fiaitoknak, és soha ne keressétek sem a békességüket, sem a jólétüket, hogy erősek legyetek, és egyétek a föld javát, és örökségül hagyjátok azt fiaitokra mindörökre.”
13Mindazok után, amik ránk jöttek gonosz tetteinkért és nagy vétkünkért – még akkor is te, Atyánk, visszafogtad magadat, és kevesebbel büntettél minket, mint amennyit bűneink megérdemeltek, és adtál nekünk egy ilyen maradékot –, 14vajon újra megszegjük parancsaidat, és összeházasodunk azokkal a népekkel, amelyek ilyen utálatosságokat tesznek? Nem haragudnál-e meg ránk mindaddig, amíg el nem pusztítanál minket, úgyhogy sem maradék, sem menekült nem maradna? 15Atyánk, Izráel Istene, te igaz vagy, mert megmaradtunk mint menekült maradék, ahogyan ez ma is van. Itt állunk előtted vétkünkben, pedig emiatt senki sem állhat meg előtted.”
