Pál megvédi az Atyától kapott tekintélyét
Bírálói szerint levelei erőteljesek, de személyesen jelentéktelen, és beszéde semmit sem ér. Pál azt feleli, hogy fegyverei nem emberiek, nem hajlandó beszállni a vetélytársak játékába, akik önmagukhoz mérik magukat, és megmarad azon a területen belül, amelyet Atyánk kijelölt neki.
10 1Én, Pál, magam kérlek titeket Krisztus szelídségére és gyengédségére – én, aki szemtől szemben alázatos vagyok köztetek, távol pedig bátor vagyok veletek szemben. 2Arra kérlek, hogy amikor közöttetek leszek, ne kelljen bátornak lennem azzal a határozottsággal, amellyel azok ellen szándékozom fellépni, akik szerint emberi mérce szerint élünk. 3Mert bár testben élünk, nem emberi mérce szerint harcolunk. 4Mert harcunk fegyverei nem csupán emberiek, hanem Atyánk által hatalmasak erődítmények lerombolására. 5Lerontunk minden okoskodást és minden gőgös akadályt, amelyet Atyánk ismeretével szemben emelnek, és foglyul ejtünk minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék Krisztusnak. 6És készen állunk arra, hogy megbüntessünk minden engedetlenséget, mihelyt a ti engedelmességetek teljessé válik.
7Ti a külső alapján ítéltek meg mindent. Ha valaki biztos abban, hogy Krisztushoz tartozik, gondolja meg ismét ezt: ahogyan ő Krisztushoz tartozik, úgy tartozunk mi is. 8Mert ha valamivel többet is dicsekszem azzal a tekintéllyel, amelyet az Úr adott nekünk – a ti építésetekre, nem pedig rombolásotokra –, nem szégyenülök meg. 9Nem akarom, hogy úgy tűnjék, mintha a leveleimmel akarnálak megfélemlíteni titeket. 10Mert ezt mondják: „A levelei súlyosak és erőteljesek, de személyesen erőtlen, és a beszéde semmit sem ér.” 11Az ilyen ember vegye észre: amit távollétünkben levélben megírunk, azt meg is tesszük, amikor jelen vagyunk.
12Nem merjük magunkat azokhoz sorolni vagy mérni, akik önmagukat ajánlják. Mert amikor önmagukhoz mérik magukat, és önmagukhoz hasonlítják magukat, nem értenek semmit. 13Mi azonban nem a mértéken túl dicsekszünk, hanem csak annak a területnek a mértéke szerint, amelyet Atyánk jelölt ki nekünk – ez a mérték pedig hozzátok is elér. 14Nem terjeszkedünk túl a magunk határain, mintha nem jutottunk volna el hozzátok, hiszen elsőként mi jutottunk el egészen hozzátok Krisztus evangéliumával. 15Nem dicsekszünk a mértéken túl mások fáradozásával, hanem azt reméljük, hogy amint a hitetek növekszik, nagyra terjed közöttetek a mi területünk, 16hogy a rajtatok túl fekvő vidékeken is hirdethessük az evangéliumot, anélkül hogy más területén már elvégzett munkával dicsekednénk. 17De „aki dicsekszik, Atyánkkal dicsekedjék”. a a v17 Pál Jeremiás prófétát idézi, ahol az, akivel dicsekedni kell, a szövetség Istene, aki Atyának nevezi magát – így az igazi dicsekvés nem önmagunkban, hanem őbenne nyugszik. 18Mert nem az a kipróbált, aki önmagát ajánlja, hanem akit Atyánk ajánl.
