2Korinthus 11 FHB Father's Heart Bible™

11 ¹Bárcsak elviselnétek tőlem egy kis balgaságot – de hiszen el is viseltek. ²Atyánk féltő szeretetével féltelek titeket, mert eljegyeztelek benneteket egy férfival, hogy tiszta szűzként állítsalak Krisztus elé. ³De félek, hogy amint a kígyó ravaszságával megcsalta Évát, úgy a ti gondolataitok is megromlanak, és eltávolodnak a Krisztus iránti őszinte és tiszta odaadástól. ⁴Mert ha valaki odamegy hozzátok, és más Jézust hirdet, mint akit mi hirdettünk, vagy más lelket fogadtok be, mint amelyet kaptatok, vagy más evangéliumot, mint amelyet elfogadtatok, azt szépen eltűritek. ⁵Pedig úgy gondolom, hogy semmivel sem vagyok alábbvaló azoknál a „főapostoloknál”. ⁶Mert ha a beszédben járatlan vagyok is, az ismeretben nem; ezt minden tekintetben, mindenben világossá tettük előttetek.

⁷Vagy azzal vétkeztem, hogy megaláztam magamat, hogy ti felmagasztaltassatok, mivel ingyen hirdettem nektek Atyánk evangéliumát? ⁸Más gyülekezeteket fosztottam ki, amikor támogatást fogadtam el tőlük, hogy titeket szolgálhassalak. ⁹Amikor nálatok voltam, és szükséget szenvedtem, senkinek sem lettem a terhére, mert a Macedóniából jött testvérek pótolták, amiben hiányt szenvedtem. Mindenben őrizkedtem attól, hogy terhetekre legyek, és ezután is így teszek. ¹⁰Krisztus igazságára, amely bennem van, mondom, hogy ettől a dicsekvéstől Akhája vidékén sem fognak megfosztani. ¹¹Miért? Mert nem szeretlek titeket? Atyánk tudja, hogy szeretlek!

¹²Amit pedig teszek, ezután is azt fogom tenni, hogy elvegyem a lehetőséget azoktól, akik arra keresnek alkalmat, hogy olyannak lássák őket, mint amilyenek mi vagyunk abban, amivel dicsekednek. ¹³Mert az ilyenek álapostolok, csaló munkások, akik Krisztus apostolainak adják ki magukat. ¹⁴Nem is csoda, hiszen maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát. ¹⁵Nem meglepő tehát, ha szolgái is az igazság szolgáinak adják ki magukat. De a végük cselekedeteik szerint lesz.

Egy bolond dicsekvése a szenvedéssel

¹⁶Ismét mondom: senki ne tartson balgának. De ha mégis, akkor fogadjatok el akár balgaként is, hogy egy kissé én is dicsekedhessem. ¹⁷Amit most mondok, ebben a magabiztos dicsekvésben, nem úgy mondom, ahogyan az Úr mondaná, hanem mint egy balga. ¹⁸Mivel sokan dicsekednek emberi módon, dicsekedni fogok én is. ¹⁹Hiszen ti szívesen eltűritek a balgákat, mert olyan bölcsek vagytok! ²⁰Mert eltűritek, ha valaki leigáz titeket, ha valaki fölfal, ha valaki kihasznál, ha valaki fölétek kerekedik, ha valaki arcul üt titeket. ²¹Szégyenkezve mondom: ehhez mi gyengék voltunk. De amivel bárki merészel dicsekedni – balgán szólok –, merészelek én is. ²²Héberek ők? Én is. Izráeliták? Én is. Ábrahám utódai? Én is. ²³Krisztus szolgái? Esztelenként szólok: én még inkább. Sokkal többet fáradoztam, többször voltam börtönben, mérték nélkül vertek, és gyakran forogtam halálos veszedelemben. ²⁴A zsidóktól öt ízben kaptam negyven botütést egy híján. ^a a v24 A zsidó törvény legfeljebb negyven ütést engedett meg; harminckilencet mértek, hogy véletlenül se lépjék túl a törvényes határt. ²⁵Háromszor megvesszőztek, egyszer megköveztek, háromszor szenvedtem hajótörést, egy éjt és egy napot hányódtam a tenger mélyén. ²⁶Állandóan úton voltam: veszedelemben folyókon, veszedelemben rablók között, veszedelemben saját népem között, veszedelemben a pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben pusztában, veszedelemben a tengeren, veszedelemben hamis testvérek között; ²⁷fáradságban és vesződségben, gyakran virrasztva, éhezve és szomjazva, sokszor étlen, hidegben és mezítelenül.

²⁸Azonkívül, ami még hátravan, naponként rám nehezedik a gond: az aggódás minden gyülekezetért. ²⁹Ki erőtlen, hogy én is ne volnék erőtlen? Ki botlik meg, hogy én fel ne háborodnék?

³⁰Ha dicsekednem kell, azzal dicsekszem, ami gyengeségemet mutatja. ³¹Atyánk, a mi Urunk, Jézus Atyja, aki áldott mindörökké, tudja, hogy nem hazudom. ³²Damaszkuszban Aretász király helytartója őriztette a várost, hogy elfogjon engem, ³³de egy ablakon át, kosárban eresztettek le a falon, és így megmenekültem a kezéből.