Elragadtatva a paradicsomba
Pál, akit arra szorítanak, hogy bizonyítson, elmondja egy ember történetét, akit elragadtak a paradicsomba, aztán nem hajlandó ebből hasznot húzni. A tövis három kérés után is megmaradt; a válasz kegyelem volt, nem eltávolítás. Semmit sem akar abból, ami az övék, csak őket, és retteg attól, hogy meg nem bánt bűnt talál, amikor megérkezik.
12 1Tovább kell dicsekednem – semmi haszna –, mégis rátérek az Úr látomásaira és kinyilatkoztatásaira. 2Tizennégy évvel ezelőtt egy Krisztusban élő embert – ismerem őt – elragadtak a harmadik égig. Hogy testben volt-e vagy testen kívül, nem tudom megmondani, Atyánk tudja. a a v2 Az ókori zsidó gondolkodásban a „harmadik ég” volt a legmagasabb szellemi világ – Isten közvetlen jelenléte. 3És tudom, hogy ezt az embert – hogy testben-e vagy testen kívül, nem tudom, Atyánk tudja – 4elragadták a paradicsomba, és kimondhatatlan szavakat hallott, amelyeket embernek nem szabad kimondania.
5Ezzel az emberrel dicsekszem, de magammal nem dicsekszem, csak a gyengeségeimmel. 6Ha dicsekedni akarnék, nem lennék bolond, hiszen igazat mondanék. De visszafogom magam, hogy senki se tartson többre annál, amit lát bennem vagy hall tőlem, 7és mivel ezek a kinyilatkoztatások olyan rendkívüliek voltak, ezért, hogy el ne bizakodjam, tövist kaptam a testembe, a Sátán angyalát, hogy gyötörjön – hogy el ne bizakodjam. 8Háromszor kértem az Urat emiatt, hogy távozzon tőlem.
9De ő ezt mondta nekem: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által lesz teljessé.” Ezért a legnagyobb örömmel dicsekszem inkább a gyengeségeimmel, hogy Krisztus ereje lakozzék bennem.
10Ezért Krisztusért örömest viselem a gyengeséget, a bántalmazást, a nélkülözést, az üldöztetést és a szorongattatást. Mert amikor gyenge vagyok, akkor vagyok erős.
Az Atya szíve a gyülekezetért
11Bolonddá lettem – ti kényszerítettetek rá. Pedig nektek kellett volna ajánlanotok engem, mert semmiben sem maradtam el az úgynevezett főapostolok mögött, noha semmi vagyok. 12Az igazi apostol ismertetőjelei teljes állhatatossággal megmutatkoztak köztetek: jelek, csodák és hatalmas tettek. 13Mert mi az, amiben rosszabb helyzetbe kerültetek a többi gyülekezetnél – azon kívül, hogy én nem voltam terhetekre? Bocsássátok meg nekem ezt az igazságtalanságot!
14Nézzétek, most már harmadszor készülök elmenni hozzátok, és nem leszek terhetekre, mert nem azt keresem, ami a tiétek, hanem titeket. Mert nem a gyermekeknek kell gyűjteniük a szülőknek, hanem a szülőknek a gyermekeknek. 15Én pedig a legnagyobb örömmel áldozok, sőt magamat is feláldozom a lelketekért. Ha én jobban szeretlek titeket, engem kevésbé szeressetek? 16Ám legyen, én nem voltam terhetekre. De ravasz lévén csellel fogtalak meg titeket. 17Talán kihasználtalak titeket azok közül bárki által, akiket hozzátok küldtem? 18Megkértem Tituszt, hogy menjen el, és vele együtt küldtem a testvért is. Talán kihasznált titeket Titusz? Nem ugyanabban a lélekben jártunk, nem ugyanazon a nyomon?
19Azt gondoljátok, hogy egész idő alatt mentegetőztünk előttetek? Krisztusban, Atyánk színe előtt szólunk, és mindezt, szeretteim, a ti épülésetekre. 20Mert attól félek, hogy amikor megérkezem, nem olyannak talállak titeket, amilyennek szeretnélek, és ti sem olyannak találtok engem, amilyennek szeretnétek, hogy viszálykodás, irigység, haragkitörések, önzés, rágalmazás, pletyka, gőg és rendetlenség lesz köztetek. 21Attól félek, hogy amikor újra elmegyek hozzátok, Atyám megaláz engem előttetek, és bánkódnom kell sokak miatt, akik korábban vétkeztek, és nem tértek meg a tisztátalanságból, a paráznaságból és a bujaságból, amelyet űztek.
