Egyedül a megfeszített Krisztus

Pál szándékosan nem lenyűgöző ékesszólással érkezett, csak a megfeszített Krisztussal, hogy hitük ne a szónok ügyességén, hanem Atyánk erején nyugodjon. A bölcsesség, amelyet mégis tanít, rejtett, az idők kezdete előtt készült, és csak akkor ismerhető meg, ha Atyánk Lelke kijelenti.

2. fejezet.

Amikor hozzátok mentem, testvéreim, nem választékos szavakkal vagy bölcsességgel hirdettem nektek Atyánk bizonyságtételét. Mert úgy döntöttem, hogy nem akarok tudni közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint megfeszítettről. Gyengeségben, félelemben és nagy remegéssel mentem hozzátok. Beszédem és igehirdetésem nem a bölcsesség meggyőző szavaira támaszkodott, hanem a Szentlélek és az erő bizonyságára, hogy hitetek ne emberi bölcsességen nyugodjék, hanem Atyánk erején.

Bölcsességet pedig a érettek között szólunk, de nem ennek a világkorszaknak a bölcsességét, sem e világkorszak mulandó fejedelmeiét. Hanem Atyánk bölcsességét szóljuk, azt a rejtett titkot, amelyet Atyánk öröktől fogva elrendelt a mi dicsőségünkre. Ezt e világkorszak fejedelmei közül senki sem ismerte fel, mert ha felismerték volna, nem feszítették volna meg a dicsőség Urát. Hiszen meg van írva: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el Atyánk az őt szeretőknek.”

Nekünk azonban Atyánk kijelentette ezt a Lélek által, mert a Lélek mindent megvizsgál, még Atyánk mélységeit is. Ki ismeri az ember gondolatait, ha nem a benne lakó saját lelke? Így Atyánk gondolatait sem ismeri senki, csak Atyánk Lelke. Mi pedig nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Atyánktól való Lelket, hogy megismerjük mindazt, amit Atyánk ajándékozott nekünk. Ezt szóljuk is, de nem emberi bölcsesség tanította szavakkal, hanem amelyekre a Lélek tanít, amikor lelki dolgokat lelki embereknek magyarázunk. A Lélek nélküli ember pedig nem fogadja el azt, ami Atyánk Lelkétől való, mert ezt oktalanságnak tartja, és nem is képes megérteni, hiszen lelki módon kell megítélni. A lelki ember viszont mindent megítél, őt azonban senki sem ítéli meg. Hiszen „ki ismerte meg Atyánk gondolatát, hogy oktathatná őt?” Bennünk azonban Krisztus gondolata van.