Még mindig az Atyában növekedtek

A korinthusiak rajongói táborokra szakadnak – én Pálé vagyok, én Apollósé –, Pál pedig ezt csecsemőkornak nevezi. Sem az ültető, sem az öntöző nem számít semmit; Atyánk adja a növekedést. Hogy ki-ki mit épít az egyetlen alapra, azt a tűz fogja megmutatni.

3. fejezet.

Testvéreim, nem szólhattam hozzátok úgy, mint lelki emberekhez, hanem csak mint testiekhez, mint csecsemőkhöz Krisztusban. Tejjel tápláltalak titeket, nem kemény eledellel, mert még nem voltatok rá készek. Sőt még most sem vagytok készek, mert még mindig testiek vagytok. Ha ugyanis irigység és viszálykodás van köztetek, nem vagytok-e testiek, és nem emberi módon éltek-e? Mert amikor az egyik ezt mondja: „Én Pálhoz tartozom”, a másik pedig: „Én Apollóshoz”, nem úgy viselkedtek-e, mint a közönséges emberek?

Mi tehát Apollós? És mi Pál? Szolgák, akik által hívőkké lettetek, mindegyik úgy, ahogy az Úr adta neki. Én ültettem, Apollós öntözte, de Atyánk adta a növekedést. Úgyhogy nem az számít, aki ültet, sem az, aki öntöz, hanem egyedül Atyánk, aki a növekedést adja. Aki ültet, és aki öntöz, egyek; de mindegyik a maga jutalmát kapja majd a maga munkája szerint. Mert Atyánk munkatársai vagyunk, ti pedig Atyánk szántóföldje, Atyánk épülete vagytok.

Atyánk nekem adott kegyelme szerint, mint bölcs építőmester, alapot vetettem, de más épít rá. Mindenki vigyázzon azonban, hogyan épít rá. Mert más alapot senki sem vethet azon kívül, amely már le van téve, és amely Jézus Krisztus. Ha pedig valaki aranyból, ezüstből, drágakövekből, fából, szénából vagy szalmából épít erre az alapra, mindenki munkája nyilvánvalóvá lesz, mert az a nap megmutatja, mivel tűzben tárul fel; és hogy kinek-kinek milyen a munkája, azt ugyanaz a tűz teszi próbára. Ha valakinek a munkája, amelyet ráépített, megmarad, jutalmat kap. Ha valakinek a munkája megég, kárt vall, de ő maga megmenekül, de csak úgy, mint aki tűzön ment át.

Nem tudjátok, hogy Atyánk temploma vagytok, és Atyánk Lelke lakik bennetek? Ha valaki Atyánk templomát elpusztítja, azt Atyánk is elpusztítja. Mert Atyánk temploma szent, és ez a templom ti vagytok.

Senki meg ne csalja önmagát! Ha valaki azt gondolja közületek, hogy bölcs ebben a világban, legyen bolonddá, hogy bölccsé lehessen. Mert e világ bölcsessége bolondság Atyánk előtt. Mert meg van írva: „Megfogja a bölcseket ravaszságukban”, és ismét: „Atyánk tudja a bölcsek gondolatairól, hogy hiábavalók.” Azért senki ne dicsekedjék emberekkel! Mert minden a tietek, akár Pál, akár Apollós, akár Kéfás, akár a világ, akár az élet, akár a halál, akár a jelenvalók, akár az eljövendők: minden a tietek, ti pedig Krisztuséi vagytok, Krisztus pedig Atyánké.