Az Atya titkainak sáfárai

A korinthusiak úgy ítélkeznek apostolaik felett, mint pártfogók, akik előadókat értékelnek. Pál szerint egyetlen ítélet számít: Atyánk dicsérete, amikor az Úr visszatér. Saját éhségére, verettetéseire és hajléktalanságára mutat, és emlékezteti őket, hogy ő nemzette őket az evangéliumban, ezért atyaként ír.

4. fejezet.

Úgy tekintsetek ránk, mint Krisztus szolgáira és Atyánk titkainak sáfáraira. A sáfároktól pedig azt kívánják meg, hogy hűségesnek bizonyuljanak. De engem egyáltalán nem érdekel, hogy ti ítéltek-e meg, vagy bármilyen emberi ítélőszék. Sőt, én magamat sem ítélem meg. Semmi vétkemről nem tudok, de ez még nem igazol engem. Aki megítél engem, az Urunk, Jézus. Azért ne ítéljetek idő előtt, amíg el nem jön Urunk, Jézus. Ő majd világosságra hozza a sötétség titkait, és leleplezi a szívek szándékait. Akkor majd mindenki megkapja a dicséretet Atyánktól.

Testvéreim, mindezt értetek alkalmaztam magamra és Apollósra, hogy rajtunk tanuljátok meg: ne lépjetek túl azon, ami meg van írva, és senki ne fuvalkodjék fel, egyik a másikkal szemben. Mert ki tesz téged különbbé? Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, miért dicsekszel, mintha nem kaptad volna?

Már mindent megkaptatok, amit akartatok! Már meggazdagodtatok! Nélkülünk uralkodni kezdtetek — bárcsak valóban uralkodnátok, hogy mi is veletek együtt uralkodhatnánk! Mert úgy gondolom, hogy minket, apostolokat Atyánk utolsóként állított ki, mint halálra ítélteket, hiszen látványossággá lettünk a világ, az angyalok és az emberek számára. Mi bolondok vagyunk Krisztusért, ti pedig bölcsek Krisztusban. Mi gyengék, ti erősek. Titeket megbecsülnek, minket megvetnek. Mindmostanáig éhezünk, szomjazunk, rongyosan járunk, ütlegelnek minket, és nincs otthonunk. Keményen dolgozunk a saját kezünkkel. Ha szidalmaznak, áldást mondunk; ha üldöznek, türelemmel viseljük. Ha rágalmaznak, szelíden válaszolunk. A világ szemetévé lettünk, mindenki söpredékévé mind a mai napig.

Nem azért írom ezt, hogy megszégyenítselek titeket, hanem hogy intselek, mint szeretett gyermekeimet. Mert ha tízezer nevelőtök volna is Krisztusban, atyátok nincs sok, hiszen Krisztus Jézusban én nemzettelek titeket az evangélium által. ^a Azért kérlek titeket, legyetek az én követőim. Ezért küldtem el hozzátok Timóteust, aki szeretett és hű gyermekem az Úrban — ő majd emlékeztet titeket az én utaimra Krisztus Jézusban, ahogyan mindenütt, minden gyülekezetben tanítok. Némelyek úgy felfuvalkodtak, mintha nem mennék el hozzátok. De hamarosan elmegyek hozzátok, ha Urunk, Jézus akarja, és akkor nem e felfuvalkodott emberek beszédét ismerem meg, hanem az erejüket. Mert Atyánk országa nem beszédből áll, hanem erőből. Mit akartok? Vesszővel menjek hozzátok, vagy szeretettel és szelíd lélekkel?