A család, amely nem akar gyászolni

Egy férfi az apja feleségével hál, a gyülekezet pedig büszke a türelmére. Pál szerint gyászolniuk kellett volna, és át kell adniuk őt a Sátánnak, hogy a lelke megmeneküljön. A régi kovásznak mennie kell; a belül lévők megítélése az ő dolguk, a kívül lévőket Atyánk ítéli meg.

5. fejezet.

Valóban az a hír járja, hogy paráznaság van köztetek — mégpedig olyan, amilyen még azok között sincs, akik nem ismerik az Atyát: hogy valaki az apja feleségével él. Ti pedig felfuvalkodtatok! Nem inkább gyászolnotok kellett volna, hogy eltávolítsák közületek azt, aki ezt tette? Mert én, bár testben távol vagyok, lélekben viszont jelen, már ítéletet mondtam afelett, aki ezt tette, mintha jelen volnék. Amikor Urunk, Jézus nevében összegyűltök — és az én lelkem is veletek van —, Urunk, Jézus hatalmával adjátok át ezt az embert a Sátánnak, hogy teste elpusztuljon, és így lelke megmeneküljön Urunk, Jézus napján.

Nem jó, hogy dicsekedtek. Nem tudjátok, hogy egy kevés kovász az egész tésztát megkeleszti? Takarítsátok ki a régi kovászt, hogy új tészta legyetek, hiszen kovász nélkül valók vagytok. Mert a mi húsvéti bárányunkat, Krisztust, már feláldozták. Ünnepeljünk tehát, de ne a régi kovásszal, a rosszindulat és a gonoszság kovászával, hanem a tisztaság és az igazság kovásztalan kenyerével.

Azt írtam nektek a levelemben, hogy ne tartsatok kapcsolatot paráznákkal. De nem általában e világ paráznáival vagy a kapzsikkal és a csalókkal vagy a bálványimádókkal, hiszen akkor ki kellene lépnetek a világból. Most azonban azt írom nektek, hogy ne tartsatok kapcsolatot azzal, aki testvérnek mondja magát, mégis parázna, vagy kapzsi, vagy bálványimádó, vagy rágalmazó, vagy részeges, vagy csaló. Az ilyennel még együtt se egyetek. Ugyan miért ítélkeznék azok fölött, akik kívül vannak? Nem azok fölött kell-e ítélkeznetek, akik bent vannak? A kívülállók fölött Atyánk ítélkezik. „Távolítsátok el magatok közül a gonoszt!”