Hémán kiáltása a mélységből

Ének. Kórah fiainak zsoltára. A karmesternek, a mahalat-leannót szerint. Az ezráhi Hémán tanítókölteménye.

A legsötétebb zsoltár. Hémán éjjel-nappal kiált, a halottak közé számítják, harag nehezedik rá, barátait pedig az az Atya távolította el tőle, akihez imádkozik. Azt kérdezi, dicsérhet-e a sír, választ nem kap, és a zsoltár fordulat nélkül, sötétségben ér véget.

88. fejezet.

Szabadításom Atyja, nappal kiáltok, éjjel is sírok előtted. Jusson eléd imádságom, fordítsd füledet kiáltásomhoz! Mert lelkem megtelt bajokkal, és életem a sírhoz közeledik. A sírgödörbe szállók közé sorolnak; olyan lettem, mint egy erőtlen ember. A halottak közé vetve, mint a sírban fekvő megöltek, akikre többé nem emlékezel, mert elszakadtak kezedtől. A sírgödör mélyére vetettél, a sötét helyekre, a mélységbe. Rám nehezedik haragod, és elborítasz minden hullámoddal.

Eltávolítottad tőlem ismerőseimet, utálatossá tettél előttük. Be vagyok zárva, és nem menekülhetek; szemem elhomályosul a gyötrelemtől. Nap mint nap hívlak téged, Atyám; kitárom feléd kezemet. Teszel-e csodát a halottakért? Fölkelnek-e az elhunytak, hogy dicsérjenek téged?

Hirdetik-e szeretetedet a sírban, hűségedet a pusztulás helyén? ^a Ismerik-e csodáidat a sötétségben, vagy igazságodat a feledés földjén? De én hozzád kiáltok segítségért, Atyám; reggel eléd jut imádságom. Miért veted el, Atyám, lelkemet? Miért rejted el előlem arcodat? Nyomorult vagyok, és a halál közelében ifjúságomtól fogva; rettenéseidet hordozom, és kétségbeesem. Izzó haragod átcsapott rajtam, rettentő támadásaid elpusztítanak. Körülvesznek, mint az áradat, egész nap; összezárulnak körülöttem. Eltávolítottad tőlem a szeretőt és a barátot, ismerőseim a sötétségben vannak.