Józsué 22 FHB Father's Heart Bible™

22 ¹Akkor Józsué összehívta a rúbenieket, a gádiakat és Manassé fél törzsét, ²és ezt mondta nekik: „Megtartottatok mindent, amit Mózes, Atyánk szolgája parancsolt nektek, és hallgattatok a szavamra mindabban, amit parancsoltam nektek. ³Nem hagytátok el testvéreiteket ennyi időn át, mind a mai napig, hanem megtartottátok Atyátok parancsának kötelességét. ⁴Most pedig Atyátok nyugalmat adott testvéreiteknek, ahogyan megígérte. Térjetek hát vissza sátraitokba, birtokotok földjére, amelyet Mózes, Atyánk szolgája adott nektek a Jordánon túl. ⁵Csak arra ügyeljetek nagyon, hogy megtegyétek a parancsot és a törvényt, amelyet Mózes, Atyánk szolgája parancsolt nektek: szeressétek Atyátokat, járjatok minden útján, tartsátok meg parancsait, ragaszkodjatok hozzá, és szolgáljátok őt teljes szívetekből és teljes lelketekből.”

⁶Akkor Józsué megáldotta őket, elbocsátotta őket, ők pedig elmentek sátraikba. ⁷Manassé fél törzsének Mózes adott birtokot Básánban; a másik félnek Józsué adott birtokot testvéreik között a Jordántól nyugatra. Amikor Józsué hazaküldte őket sátraikba, megáldotta őket. ⁸Ezt mondta nekik: „Nagy gazdagsággal térjetek haza – rengeteg jószággal, ezüsttel, arannyal, rézzel, vassal és sok ruhával. Osszátok meg testvéreitekkel az ellenségeitektől szerzett zsákmányt.”

Oltár, amely tanúskodik Atyjukról

⁹Akkor Rúben, Gád és Manassé fél törzse visszatért a Kánaánban, Silóban lévő izráeliektől Gileádba, a saját birtokukra, amelyen Atyánk parancsára, Mózes által telepedtek le. ¹⁰Amikor a rúbeniek, a gádiak és Manassé fél törzse elértek a Jordán vidékére Kánaánban, oltárt építettek ott a Jordán mellett – tekintélyes méretű oltárt. ¹¹Az izráeliek ezt hallották: „Nézzétek, a rúbeniek, a gádiak és Manassé fél törzse oltárt építettek Kánaánnal szemben, a Jordán vidékén, az izráeliek oldalán.” ¹²Amikor Izráel népe ezt meghallotta, Izráel népének egész gyülekezete összegyűlt Silóban, hogy hadba vonuljon ellenük. ¹³Az izráeliek elküldték Fineást, Eleázár pap fiát a rúbeniekhez, a gádiakhoz és Manassé fél törzséhez Gileádba, ¹⁴és vele tíz fejedelmet, egyet-egyet nagycsaládonként, Izráel minden törzséből; mindegyikük a maga nagycsaládjának feje volt Izráel nemzetségei között. ¹⁵Elmentek a rúbeniekhez, a gádiakhoz és Manassé fél törzséhez Gileád földjére, és ezt mondták nekik: ¹⁶„Atyánk egész gyülekezete ezt kérdezi: »Micsoda hűtlenség ez Atyánk, Izráel Istene ellen – hogy ma elfordultok tőle, nem követitek, és ma oltárt építetek magatoknak, hogy fellázadjatok ellene? ¹⁷Nem volt elég nekünk Peór bűne? Mind a mai napig nem tisztultunk meg tőle, pedig csapás sújtotta Atyánk gyülekezetét, ¹⁸hogy ma nektek is el kell fordulnotok Atyánktól, nem követve őt? Ha ma fellázadtok ellene, holnap megharagszik Izráel egész gyülekezetére. ¹⁹De ha birtokotok földje tisztátalan, akkor keljetek át Atyánk birtokának földjére, ahol az ő hajléka lakik, és szerezzetek birtokot közöttünk. Csak Atyánk ellen ne lázadjatok, és minket se vonjatok magatokkal a lázadásba azzal, hogy Atyánk oltárán kívül más oltárt építetek magatoknak. ²⁰Vajon Ákán, Zerah fia nem hűtlenül bánt-e a kiirtásra szánt dolgokkal, haragot hozva Izráel egész közösségére? Nem ő volt az egyetlen, aki meghalt azért a bűnért.«”

²¹A rúbeniek, a gádiak és Manassé fél törzse így feleltek Izráel nemzetségeinek fejeinek: ²²„A Hatalmas, Atyánk! A Hatalmas, Atyánk! Ő tudja, és tudja meg Izráel is! Ha lázadásból vagy hűtlenségből tettük Atyánk ellen, ne kímélj meg minket ma, ²³ha azért építettünk magunknak oltárt, hogy elforduljunk Atyánktól, nem követve őt, vagy hogy égő-, étel- vagy békeáldozatot mutassunk be rajta – akkor maga Atyánk vonjon minket felelősségre!

²⁴Sőt inkább attól való félelmünkben tettük ezt, hogy egyszer a ti fiaitok így szólnak majd a mieinkhez: »Mi közötök van Atyánkhoz, Izráel Istenéhez? ²⁵Hiszen Atyánk határt szabott a Jordánnal köztünk és köztetek, rúbeniek és gádiak – nektek nincs részetek Atyánkban.« Így a ti fiaitok eltilthatnák a mi fiainkat attól, hogy tiszteljék Atyánkat. ^a a v25 A keleti törzsek legmélyebb félelme nem a földről szólt, hanem a hovatartozásról – hogy egy napon azt mondják majd a gyermekeiknek: nincs részük az Atyában. Az egész viszály valójában arról szól, ki tartozik még hozzá.

²⁶Ezért ezt mondtuk: »Építsünk magunknak oltárt, de nem égőáldozatra és nem véresáldozatra, ²⁷hanem tanúként köztünk és köztetek, és utánunk következő nemzedékeink között, hogy Atyánkat szolgáljuk őelőtte égőáldozatokkal, véresáldozatokkal és békeáldozatokkal – hogy a ti fiaitok egy napon ne mondhassák a mieinknek: „Nincs részetek Atyánkban.”«

²⁸Úgy gondoltuk: ha valaha ezt mondják nekünk vagy jövendő nemzedékeinknek, így felelünk majd: »Nézzétek Atyánk oltárának mását, amelyet őseink készítettek – nem égőáldozatra vagy véresáldozatra, hanem tanúként köztünk és köztetek.«

²⁹Soha nem lázadnánk fel Atyánk ellen, és nem fordulnánk el tőle ma azzal, hogy oltárt építünk égőáldozatra, ételáldozatra vagy véresáldozatra, Atyánk oltárán kívül, amely az ő hajléka előtt áll!”

³⁰Amikor Fineás pap, a közösség vezetői és Izráel nemzetségeinek fejei, akik vele voltak, meghallották, amit a rúbeniek, a gádiak és a manassébeliek mondtak, tetszett nekik. ³¹Fineás, Eleázár pap fia ezt mondta a rúbenieknek, a gádiaknak és a manassébelieknek: „Ma megtudtuk, hogy Atyánk közöttünk van, mivel nem követtetek el ilyen hűtlenséget ellene. Most megmentettétek Izráel népét Atyánk kezéből.” ³²Fineás, Eleázár pap fia és a vezetők otthagyták a rúbenieket és a gádiakat Gileádban, visszatértek Kánaánba, Izráelhez, és jelentést tettek nekik. ³³A jelentés tetszett az izráelieknek, és az izráeliek áldották Atyánkat, és letettek arról, hogy hadba vonuljanak ellenük, és elpusztítsák a földet, ahol a rúbeniek és a gádiak laktak. ³⁴A rúbeniek és a gádiak elnevezték az oltárt Tanúnak, „mert – mondták – tanú ez közöttünk, hogy Atyánk az Isten.”