Miért nem szab időt a Mindenható

Jób azt kérdezi, miért nem tart a Mindenható naptárt az ítéletre. Felsorolja, mi marad válasz nélkül: elmozdított határkövek, az özvegy elvett ökre, a szegények, akik meztelenül alszanak a hegyi esőben, gyilkosok és tolvajok, akik a sötétben dolgoznak, miközben a haldoklók nyögnek, és Isten senkit sem von felelősségre.

24. fejezet.

„Miért nem rendel a Mindenható időket az ítéletre? Miért nem látják napjait azok, akik ismerik őt? A gonoszok elmozdítják a határköveket, nyájakat rabolnak, és sajátjukként legeltetik azokat. Elhajtják az árva szamarát, zálogba veszik az özvegy ökrét. Letaszítják az útról a szűkölködőket, úgyhogy az ország szegényei kénytelenek elrejtőzni. Nézd – mint a vadszamarak a pusztában, úgy mennek ki a szegények a munkájukra, eledelt keresve; a sivatag ad kenyeret gyermekeiknek. Takarmányt aratnak olyan mezőkön, amelyek nem az övék, és a gonosz szőlőjét böngészik. Mezítelenül töltik az éjszakát, ruha nélkül, nincs mivel betakarózniuk a hideg ellen. Eláztatja őket a hegyi zápor, és a sziklához húzódnak, mert nincs menedékük. Elragadják az árvát az anyja melléről, és zálogba veszik a szegény csecsemőjét. Mezítelenül járnak, ruha nélkül; éhezve hordják a kévéket. Az olajfák között olajat sajtolnak, a borsajtókban taposnak, mégis szomjaznak. A városból a haldoklók nyögnek, és a sebesültek torka kiált segítségért – Isten mégsem ró fel senkinek gonoszságot.

„Vannak, akik fellázadnak a világosság ellen, nem ismerik útjait, és nem maradnak meg ösvényein. Hajnalban fölkel a gyilkos, hogy megölje a szegényt és a szűkölködőt, éjjel pedig úgy jár-kel, mint a tolvaj. A házasságtörő szeme az alkonyatot lesi, ezt gondolja: »Nem lát meg engem senki«, és eltakarja arcát. Sötétben törnek be a házakba, nappal pedig elzárkóznak, mert semmi közük a világossághoz. Mert mindannyiuknak a mélységes sötétség a reggel; otthon vannak a sötétség rémségei között.

„Ti mégis azt mondjátok: gyorsan tovatűnnek a vizek színén, átkozott a részük a földön, és senki sem fordul szőlőik felé. Ahogy a szárazság és a hőség elragadja az olvadó havat, úgy ragadja el a sír azokat, akik vétkeztek. A méh, amely szülte őket, elfeledi őket; a féreg lakmározik rajtuk; nem emlékeznek rájuk többé, és összetörik a gonoszság, mint a fa. Kifosztják a meddő asszonyt, aki nem szül gyermeket, és nem bánnak jóindulattal az özveggyel.

„De hatalmával elragadja Isten a hatalmasokat, fölkel, és senki sem bizonyos a saját élete felől. Isten biztonságban hagyja megpihenni őket, és ők erre támaszkodnak, de szeme az útjaikon van. Fölemelkednek egy kis időre, aztán nincsenek többé; megalázzák és begyűjtik őket, mint mindenki mást, levágják, mint a kalászokat. Ha nem így van, ki bizonyíthatja rám, hogy hazug vagyok, és ki teheti semmivé szavaimat?”