Bárcsak megtalálhatnám!

Jób tárgyalótermet akar, nem harcot. Ha megtalálná, hol lakik Isten, előadná ügyét, és felmentenék. De Isten nincs sem keleten, sem nyugaton, és azt teszi, amit akar. Jób azt mondja, aranyként kerül ki a próbából, és mégis rettegésben marad.

23. fejezet.

Jób így felelt: „Panaszom ma is keserű, nehéz a keze a sóhajtozásom ellenére. Bárcsak tudnám, hol találom, hogy eljuthatnék a lakóhelyére! Elé tárnám az ügyemet, és érvekkel tölteném meg a számat. Megtudnám, milyen szavakkal felelne nekem, és megérteném, mit mondana. Vajon nagy hatalmával perelne velem? Nem — biztosan meghallgatna. Ott egy becsületes ember érvelhetne vele, és bírám örökre felmentene. De ha keletre megyek, nincs ott; és nyugaton sem találom. Ha északon munkálkodik, nem látom; ha délre fordul, nem találom meg. Ő azonban ismeri az utamat; ha majd megvizsgál, aranyként kerülök ki. Lábam szorosan követte a lépteit; megtartottam az útját, és nem tértem le róla. Nem tértem el ajka parancsától; szája szavait többre becsültem a mindennapi kenyeremnél. De ő változatlan — ki fordíthatná vissza? Amit csak kíván, megteszi. Mert végrehajtja, amit elrendelt felőlem, és még sok ilyesmi van a gondolataiban. Ezért rettegek előtte; ha belegondolok, félelem fog el tőle. Isten elcsüggesztette a szívemet; a Mindenható rettegéssel töltött el. Mégsem némít el a sötétség, sem a sűrű homály, amely elfedi arcomat.”