Jób 22 FHB Father's Heart Bible™

22 ¹Ekkor a témáni Elifáz így válaszolt: ²„Lehet-e az ember Isten hasznára? Bizony, a bölcs csak önmagának használ. ³Öröme telik-e a Mindenhatónak abban, ha igaz vagy, vagy nyeresége-e, ha feddhetetlenül élsz? ⁴Vajon istenfélelmedért fedd meg téged, és visz ítéletre? ⁵Nem nagy-e a gonoszságod? Nincs-e vége a bűneidnek? ⁶Mert ok nélkül vettél zálogot a testvéreidtől, és letépted a ruhát a meztelenekről. ⁷A fáradtnak nem adtál vizet inni, és megtagadtad a kenyeret az éhezőtől. ⁸A hatalmas emberé lett a föld, és a kivételezett lakott rajta. ^a a v8 Elifáz arra céloz, hogy Jób úgy bánt a földdel, mintha csak a hatalmasokat illetné meg, a szegényeknek pedig semmit sem hagyott. ⁹Az özvegyeket üres kézzel küldted el, és összetörted az árvák karját. ¹⁰Ezért vesznek körül a csapdák téged, és hirtelen rémület tölt el; ¹¹vagy sötétség, úgyhogy nem látsz, és vízáradat borít el téged. ¹²Nincs-e Isten a menny magasságában? Nézd, milyen magasan vannak a legtávolabbi csillagok! ¹³Te mégis ezt mondod: »Mit tud Isten? Ítélkezhet-e ilyen sűrű homályon át? ¹⁴Sűrű felhők takarják el, úgyhogy nem lát, és az ég boltozatán jár.« ¹⁵A régi ösvényen akarsz-e járni, amelyen a gonoszok jártak? ¹⁶Elragadtattak idő előtt, alapjukat elmosta az áradat. ¹⁷Ezt mondták Istennek: »Hagyj minket békén! Mit tehet velünk a Mindenható?« ¹⁸Pedig ő töltötte meg a házukat javakkal – ezért semmi közöm a gonoszok terveihez. ¹⁹Látják ezt az igazak, és örülnek; az ártatlanok gúnyolják a gonoszokat, és ezt mondják: ²⁰»Bizony, elpusztultak ellenségeink, és ami megmaradt tőlük, azt tűz emésztette meg.« ²¹Békülj meg most Istennel, és légy békében vele; így majd jó ér téged. ²²Fogadd el a szája tanítását, és őrizd meg szavait a szívedben. ²³Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, helyreállsz; ha távol űzöd a hamisságot az otthonodból, ²⁴és a porba teszed az aranyadat, Ofír aranyát a patak kövei közé, ^b b v24 Ofír az ókori világban a legfinomabb arany lelőhelyeként volt híres. ²⁵akkor maga a Mindenható lesz az aranyad, a drága ezüstöd. ²⁶Akkor a Mindenhatóban gyönyörködsz, és Istenhez emeled az arcodat. ²⁷Imádkozol hozzá, és ő meghallgat téged, és teljesíted a fogadalmaidat. ²⁸Amit elhatározol, megvalósul, és fény ragyog az utaidon. ²⁹Amikor másokat megaláznak, és te ezt mondod: »Emeld fel őket!«, megmenti a lesújtottat. ³⁰Megszabadítja még azt is, aki nem ártatlan, aki a te kezed tisztasága által szabadul meg.”